Ne engedj gyereket biciklis bukósisakkal mászókázni!
Történt ugyanis, hogy egy régi tipusú mászókán (ívbe hajtott létra-vagy nevezhetném hídnak is, egyik oldalán sűrűbb, másikon ritkább fokokkal) játszott Bence két fiúcskával, akik két vasrúd között leugrottak, kapaszkodva lógtak majd lehuppantak a talajra. Bence is elég bátorságot érzett magában a produkcióra, fölmászott, ugrott és a sisaknál fogva lógva maradt. Szegény legény keveset tud még az életről, meg a fizikáról, miegymás, azért hála a jó égnek baja nem lett, tapasztalatot szerzett csak, sebhelyet, vagy egyéb testi károsodást nem...
bőrgyógyi
Kedden Pozsonyban voltunk, bőrgyógyászati kontrollon Hannával, családostul.
Ami igazán érdekes volt, hogy ami a rendszert illeti, mintha nem csak másik városba, de másik országban is jártunk volna. Bence is rendelkezik egy mega-anyajeggyel, és szerettem volna, ha az övét is meglesi a doki, de beutalónk nem volt. Azért egy kis csellel bevittem Hannával együtt a rendelőbe és egy óvatlan pillanatban fölhúztam a pólóját. Míg idehaza a doki kapásból a körzeti gyerekorvos beutalóját kérte volna, és a gyerek felé se fordította volna a fejét hiányában, Pozsonyban egy szó nélkül regisztrálták, majd kórlapot nyitottak neki, és megvizsgálták...
A lényeget leszűrve mindkét gyerek foltilag rendben van, csak a napra nem szabad őket kitenni, mert odasülnek 
, vegyek nekik brutálisanméregdrága, magas faktorszámú, gyógyszertári minőségű naptejet és lehetőleg ne rohangáljanak a tűző napon fedetlenül. További tapasztalat, hogy én ugyan azt gondoltam, hogy ha most rendben lesznek, akkor hanyagolhatjuk a Pozsonyba futkosást, de tévedtem. Ha egyszer valahol valakinek kórlapot nyitnak, akkor azt egykönnyen nem zárják be. Tehát minden évben kirándulhatunk egyet. Végül is nagyobb bajunk ne legyen, legalább bepótoljuk az idei fővárosi "kirándulás" kirándulás részét. Kicsit nagyot bénáztuk ugyanis. Közös erővel sikerült semmit megnéznünk, tehát nem voltunk állatkertben, nem mentünk a repülőtérre, nem találtuk meg a mega állatkereskedést és nem maradt időnk a közlekedési múzeumra... Nem szivesen voltam szülő aznap este, egyedül csak a villamosozást sikerült összehozni. Még jó, hogy a gyereknek nem egy nap a mérce, és kapuk újabb esélyt. 
Ami igazán érdekes volt, hogy ami a rendszert illeti, mintha nem csak másik városba, de másik országban is jártunk volna. Bence is rendelkezik egy mega-anyajeggyel, és szerettem volna, ha az övét is meglesi a doki, de beutalónk nem volt. Azért egy kis csellel bevittem Hannával együtt a rendelőbe és egy óvatlan pillanatban fölhúztam a pólóját. Míg idehaza a doki kapásból a körzeti gyerekorvos beutalóját kérte volna, és a gyerek felé se fordította volna a fejét hiányában, Pozsonyban egy szó nélkül regisztrálták, majd kórlapot nyitottak neki, és megvizsgálták...
A lényeget leszűrve mindkét gyerek foltilag rendben van, csak a napra nem szabad őket kitenni, mert odasülnek , vegyek nekik brutálisanméregdrága, magas faktorszámú, gyógyszertári minőségű naptejet és lehetőleg ne rohangáljanak a tűző napon fedetlenül. További tapasztalat, hogy én ugyan azt gondoltam, hogy ha most rendben lesznek, akkor hanyagolhatjuk a Pozsonyba futkosást, de tévedtem. Ha egyszer valahol valakinek kórlapot nyitnak, akkor azt egykönnyen nem zárják be. Tehát minden évben kirándulhatunk egyet. Végül is nagyobb bajunk ne legyen, legalább bepótoljuk az idei fővárosi "kirándulás" kirándulás részét. Kicsit nagyot bénáztuk ugyanis. Közös erővel sikerült semmit megnéznünk, tehát nem voltunk állatkertben, nem mentünk a repülőtérre, nem találtuk meg a mega állatkereskedést és nem maradt időnk a közlekedési múzeumra... Nem szivesen voltam szülő aznap este, egyedül csak a villamosozást sikerült összehozni. Még jó, hogy a gyereknek nem egy nap a mérce, és kapuk újabb esélyt.
Elmaradt
Akartam valami megjegyzést írni azzal kapcsoltaban, hogy egy éves a blog, de az április elsején volt, és az események sűrűsége miatt teljesen elfeledkeztem róla. Pedig még valami nyereményjátékon is törtem a fejem, de ez van, most már senki nem kap tőlem semmit ez alkalomból... 
Tehát
Magáról a lakodalomról nincs sok mesélnivaló, de köz(roki)kívánatra...
Afféle igazi, falusi háromnapos "ereszdelahajamat" volt, mert ugye a régi szokásokoz híven már pénteken javában megy a sütés-főzés, mert hozza a vendégsereg a tortákat, amit ajándékba szánnak, meg a nászajándékot, illik őket megvendégelni, a virágkötő bubik készítik a virágodíszeket... És mivel rendbontóan házi lakodalom készült, már az ügyesek terítettek, szalvétát hajtogattak, sütit dobozoltak rokonokank/ismerősöknek, bort fejtettek palackba, stb... Sürgés-forgás, közben szólt a zene, és akinek nincs apró gyereke már pénteken éjjelbe nyúlóan mulatott. Szombaton volt maga a szertartás, az "igazi" lakodalommal(link), zene, ital, kajahegyek, mulatság, hogy a terasz majd le szakad a gyerekek és gyermektelen fiatalok lába alatt. Enyém kölykök 21/24-ig bírták, jómagam kb hajnali 2-ig. Alkohol nélkül nem volt értelme tovább maradni, mert addigra a többi fiatal jócskán előnybe került... Vasárnap meg jó szokáshoz híven az örömanya fogta a telefonkagylót, és szólt, hogy aki rokon, az Kamocsa felé vegye az irányt, tálalva az ebéd. Így történt, hogy a húsvéti nagy zabálásból egy még nagyobb zabálásba csöppentünk, sőt még keddig a lakodalmas maradékot fogyasztottuk, ami kész elpusztulás. DE JÓ VOLT! És augusztusban ismétlünk!
Azóta nem sok minden történt, vagyis vannak események, amik az egész család jövőjét érintik, de még korai lenne őket kitálalni. Továbbá megváltam régi kendőmtől, hogy megérkezhessen a csudagyöyörűségesenmeseszép szerelemkendőm. (link)
Sok a feszültség bennem mostanság, és érdekességképp elmesélem még, hogy az amúgy is pattanásig feszülő idegeimet hogyan pengették a kölykök a bejáratból. Történt, hogy jöttünk haza a játsziról, mert ha csak tehetem, nem az aszfalton aszalom enyémeket. Ahogy ideértünk az bejárat előtt két házbéli kölök focizott, anyukáik beszélgettek. Minden alkalommal ugyanaz a szitu. Bence csatlakozni akar, de elsősorban nyelvi akadályokba ütközik. Ezt még a segítségemmel le is küzdi, meg amúgy se adja föl olyan könnyen, de a tőle egy évvel idősebb fiúcska nem szeret Bencével játszani, pici koruk óta ez a helyzet. Megértem, nem lehet mindenki mindenkinek szimpatikus. Igyekszem nem erőltetni a dolgot, de Bence általában közeledni próbál, fiúcska elfordul, odébbmegy, Bence meg ezt kergetőcskére való felkéérésnek tekinti, és uzsgyi utána. Esetleges bökdösődés, miegymás. A fiúcska-anyuka meg ártatlanul megjegyzi, hogy azért nem szereti a csemetéje Bencét, mert az mindig lökdösődik... Baromság. Nem vagyok elfogult, tudom milyen a fiam, és ez egetverő baromság, részletekbe most nem megyek bele arról, ki borja mikor hogy viselkedik. Mondom Bencének, hagyd a fiúcskát, gyere én focizok veled, hozd ide azt a piros labdát. Mutatok a célpontra, ami a másik szomszéd fiú tulajdona, de ugyanmár, hisz évek óta ismerjük egymást, mi is kölcsönözzük a mi dolgainkat, ez valahol így természetes. Bence éppcsak hozzáér a labdához, a fiú, mert ez a kölyök már 10 éves, nagy teste ellenére rakétasebességgel rohan, tépi ki a labdát fiam kezéből, és rakja vissza oda ahol volt... Itt durrant el az agyam. Nem magyarázom miért, meg meg is nyugodtam már azóta. Tanulság? Ne állj meg a ház előtt, és mindig vigyél magaddal két teherautónyi szabadtéri játékot, hogy ne kelljen kölcsönkérni... Bár még így is érvényes, a szomszéd nője mindig zöldebb... Tehát: Közlekedj alagúton, vagy költözz tanyára, kerüld az embereket amíg a kölyköd el nem éri azt az értelmi szintet amikor már fölfogja, hogy vannak bunkók, de attól még láthatjuk szépnek a világot.
Afféle igazi, falusi háromnapos "ereszdelahajamat" volt, mert ugye a régi szokásokoz híven már pénteken javában megy a sütés-főzés, mert hozza a vendégsereg a tortákat, amit ajándékba szánnak, meg a nászajándékot, illik őket megvendégelni, a virágkötő bubik készítik a virágodíszeket... És mivel rendbontóan házi lakodalom készült, már az ügyesek terítettek, szalvétát hajtogattak, sütit dobozoltak rokonokank/ismerősöknek, bort fejtettek palackba, stb... Sürgés-forgás, közben szólt a zene, és akinek nincs apró gyereke már pénteken éjjelbe nyúlóan mulatott. Szombaton volt maga a szertartás, az "igazi" lakodalommal(link), zene, ital, kajahegyek, mulatság, hogy a terasz majd le szakad a gyerekek és gyermektelen fiatalok lába alatt. Enyém kölykök 21/24-ig bírták, jómagam kb hajnali 2-ig. Alkohol nélkül nem volt értelme tovább maradni, mert addigra a többi fiatal jócskán előnybe került... Vasárnap meg jó szokáshoz híven az örömanya fogta a telefonkagylót, és szólt, hogy aki rokon, az Kamocsa felé vegye az irányt, tálalva az ebéd. Így történt, hogy a húsvéti nagy zabálásból egy még nagyobb zabálásba csöppentünk, sőt még keddig a lakodalmas maradékot fogyasztottuk, ami kész elpusztulás. DE JÓ VOLT! És augusztusban ismétlünk!
Azóta nem sok minden történt, vagyis vannak események, amik az egész család jövőjét érintik, de még korai lenne őket kitálalni. Továbbá megváltam régi kendőmtől, hogy megérkezhessen a csudagyöyörűségesenmeseszép szerelemkendőm. (link)
Sok a feszültség bennem mostanság, és érdekességképp elmesélem még, hogy az amúgy is pattanásig feszülő idegeimet hogyan pengették a kölykök a bejáratból. Történt, hogy jöttünk haza a játsziról, mert ha csak tehetem, nem az aszfalton aszalom enyémeket. Ahogy ideértünk az bejárat előtt két házbéli kölök focizott, anyukáik beszélgettek. Minden alkalommal ugyanaz a szitu. Bence csatlakozni akar, de elsősorban nyelvi akadályokba ütközik. Ezt még a segítségemmel le is küzdi, meg amúgy se adja föl olyan könnyen, de a tőle egy évvel idősebb fiúcska nem szeret Bencével játszani, pici koruk óta ez a helyzet. Megértem, nem lehet mindenki mindenkinek szimpatikus. Igyekszem nem erőltetni a dolgot, de Bence általában közeledni próbál, fiúcska elfordul, odébbmegy, Bence meg ezt kergetőcskére való felkéérésnek tekinti, és uzsgyi utána. Esetleges bökdösődés, miegymás. A fiúcska-anyuka meg ártatlanul megjegyzi, hogy azért nem szereti a csemetéje Bencét, mert az mindig lökdösődik... Baromság. Nem vagyok elfogult, tudom milyen a fiam, és ez egetverő baromság, részletekbe most nem megyek bele arról, ki borja mikor hogy viselkedik. Mondom Bencének, hagyd a fiúcskát, gyere én focizok veled, hozd ide azt a piros labdát. Mutatok a célpontra, ami a másik szomszéd fiú tulajdona, de ugyanmár, hisz évek óta ismerjük egymást, mi is kölcsönözzük a mi dolgainkat, ez valahol így természetes. Bence éppcsak hozzáér a labdához, a fiú, mert ez a kölyök már 10 éves, nagy teste ellenére rakétasebességgel rohan, tépi ki a labdát fiam kezéből, és rakja vissza oda ahol volt... Itt durrant el az agyam. Nem magyarázom miért, meg meg is nyugodtam már azóta. Tanulság? Ne állj meg a ház előtt, és mindig vigyél magaddal két teherautónyi szabadtéri játékot, hogy ne kelljen kölcsönkérni... Bár még így is érvényes, a szomszéd nője mindig zöldebb... Tehát: Közlekedj alagúton, vagy költözz tanyára, kerüld az embereket amíg a kölyköd el nem éri azt az értelmi szintet amikor már fölfogja, hogy vannak bunkók, de attól még láthatjuk szépnek a világot.
Képes beszámoló
Később, mikor majd a kölykeim kamaszok lesznek, és nem bírok velük biztos bánni fogom, hogy nem írom le milyen most, amikor kicsik, és nem bírok velük... De! Egyéb függőségek lettek rajtam úrrá, mint a kézimunka és sorozatnézés, és mivel a szabadidőm mennyisége nem növekszik ezzel egyenes arányban, hát a blogolás jelentősen háttérbe szorult. És azt még nem is említettem, hogy kiváltottam a könyvtári igazolványt...
Annyit azért megjegyeznék, hogy jól vagyunk, egészségesen (kopp-kopp), bár bátyám tüdőgyulás, de az már a távolabb eső ága a családnak. Bence még nem ovis, aminek okai a gazdasági válságra vezethetők vissza, meg arra, hogy míg itthon van nem kell kosztpénz fizetni. Hanna egy nagy gaznő, aki ha unatkozik a bátyját piszkálja, és még mindig nagy a hangja meg a pocakja. Mindannyiunk legnagyobb örömére megjött a nyár kapásból, a tavasz idén elmarad, de sebaj, megrohamoztuk a játszótereket
és a kertet. Naná, hogy Bence kedvenc játszótere az lett, ami egy óra gyaloglás felnőtt-tempóban... Kellene egy bicaj, hát akkor itt és most gyűjtést indítok bubi megsegítésére, aki adakozni óhajt mailben megkaphatja a számlaszámom... Továbbá várjuk a húsvétot, a lakás még romokban, és közvetlen a locsolkodós ünnep után szombaton lakodalomba vagyunk hivatalosak. Szóval programmból nem szenvedünk hiányt.
és a kertet. Naná, hogy Bence kedvenc játszótere az lett, ami egy óra gyaloglás felnőtt-tempóban... Kellene egy bicaj, hát akkor itt és most gyűjtést indítok bubi megsegítésére, aki adakozni óhajt mailben megkaphatja a számlaszámom... Továbbá várjuk a húsvétot, a lakás még romokban, és közvetlen a locsolkodós ünnep után szombaton lakodalomba vagyunk hivatalosak. Szóval programmból nem szenvedünk hiányt.És most a képek:
jövőkép...
A szerelők szerelnek...
Keresztapával...
Miniszoknyás mininő...
A tavasz és a húsvét alkalmából általános kölyök-koppasztáson vettünk részt. A hím egyed frizurája a szokásos nagyon rövid
és íme a nőstényördög:
oldalról észrevehető
hátulról dögös ;o)
új polcunk van
és végül:Vagány, az utca gyermeke
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
