Erzsi néni a szomszéadasszonyunk, az ő férje a Sanyi...
Erzsi néni: Megy a Sanyi Horvátországba!
én: Maga is megy?
Erzsi néni: Én-e? Nincs az a pénz! Sose voltunk mi még ebben az életben együtt nyaralni, elég nekem itthon belőle. Tudod, nem könnyű nekem. Menjen csak, csak nehogy hazajöjjön 4 nap után, maradjon csak két hétig, inkább én fizetem!
...és mindezt röhögve. Lehet, hogy ez a hosszú házasság titka?
:oDDD
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szösszenetek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szösszenetek. Összes bejegyzés megjelenítése
Szösszenet
Így télidőben, még karácsony előtt előfordult, hogy a délutáni sétából már sötéttel jöttünk haza. Egy ilyen alkalommal történt, hogy amint ballagtunk otthonun felé, két idős hölgy, egymásba karolva, öregesen, cammogósan jött velünk szembe. Az egyiknek hatalmas szőrmegallérja volt és szőrme sapkája. Meglátván ezt egyszem fiúgyermekem a következőt kiáltotta:
- Anyu! Medve!
Úgy érzem nemsokára Hanna is csatolja a magáét a beszólások listájához, egyelőre ott tart, hogy:
mamma, baba, papa, mmmmm...ma (asszem ez utóbbi én lennék, mint anya), és tak tak, ami annyit tesz tik tak.
- Anyu! Medve!
Úgy érzem nemsokára Hanna is csatolja a magáét a beszólások listájához, egyelőre ott tart, hogy:
mamma, baba, papa, mmmmm...ma (asszem ez utóbbi én lennék, mint anya), és tak tak, ami annyit tesz tik tak.
szösszenetek
Itt tölti a hétvégét nálunk bátyám lánya, nemrég érkezett.
Bence: Milyen nagy, nem is fér bele a pocakomba. (mármint Emese.- szerk.megj.)
bubi: Mit keresne a Te pocakodban?
Bence: Hát, ennivalót!
Bence: Milyen nagy, nem is fér bele a pocakomba. (mármint Emese.- szerk.megj.)
bubi: Mit keresne a Te pocakodban?
Bence: Hát, ennivalót!
szösszenetek
Reggelire bundás kenyeret sütöttem, és mikor kész lett, kértem Bencét hívja a papát is enni.
Bence: Papa! Gyere, bundás kenyér van ebédre!
bubi: Bence, nem ebéd az, hanem reggeli.
Bence: Papa! Papa, ebéd van reggelire!
Bence: Papa! Gyere, bundás kenyér van ebédre!
bubi: Bence, nem ebéd az, hanem reggeli.
Bence: Papa! Papa, ebéd van reggelire!
megjártuk
Na, hála a jó égnek Bence púpja mégiscsak szúnyogcsípésnek bizonyult, de azért megjártuk vele a dokit. Mert hát igencsak fenevad egy dög volt az a vérszívó, hogy szerencsétlen fiam ábrázata teljesen eltorzult tőle.Végül azért egy kis ólomecetes kenőcs, meg aloe és a kihagyhatatlan fenistil cseppek (nálunk ezt mindenre adják) megoldották a helyzetet. Péntek reggelre újra felismerhető lett a kölök, bár az orrnyerge még mindig szélesebb volt a normálisnál, látszólag távolt estek a szemei egymástól, ezáltal kicsit olyan retardált kinézete lett (jajj, ha megnő és ezt elolvassa tuti pofonvág...), de nálunk szerencsére ez csak a külső, és határozottan javulófélben volt a dolog már akkor is.
Így történt, hogy összekaptuk magunkat és elindultunk a fővárosba családostul, hogy elvigyük Hannát a két hónapja halogatott bőrgyógyászati kivizsgálásra. Ezt is megjártuk.
Összességében nem volt valami izgalmas nap, mert vonatozással, majd hosszú-hosszú sorakozás/várakozással járt. Mivel ez gyermekkórház és gyermekbőrgyógyászat, nem veszik előre a pici gyerekeket, csak az egy hónapnál fiatalabbak jutnak be soronkívül. Tehát négy órán keresztül szórakoztattuk apával a csemetéket, hogy le ne döntsék az egész épületet. Majd visszabuszoztunk az állomásra, apa és Bence még belestek a közlekedési múzeumba, amíg én Hanna álmát őriztem kint, majd egy túlzsúfolt Budapest felé tartó vonaton hazazötyögtünk, két gyerekkel a folyosón, közvetlen a WC előtt ácsorogva/ücsörögve/szoptatva. Na igen, ha voltunk olyan hülyék, és pénteken indultunk útnak, amikor mindenki megy valamerre, úgy kell nekünk...
Amit a kivizsgálásból megtudtunk: Hanna bal orcáján található anyajegy teljesen normális, már amennyire egy anyajegyet annak lehet nevezni. Igaz az is, hogy már bő másfél hónapja nem vörös a környéke, nem gyulladt és nem is száraz vagy érdes a felülete. Csak egy barna folt. Tehát el nem múlik,elvileg nagyobbodni sem fog, csak Hanna növekedésével arányosan növekszik majd. Ha mégis újra elváltozna menjünk, ha nem, fél év múlva kontroll. Ami ettől érdekesebb, hogy Hannuson vannak másfajta naevus-ok (teleangiektaticus) is. Amik a dokinő szerint kitágult hajszálerek, és ezek mint olyanok, májszinű foltokat alkotnak a bőrén. Ilyen van a homlokán, ez kb. úgy néz ki, mintha meg lenne kaparva, apró pöttyök két csíkban. Van a tarkóján a hajában, tök mindegy hogy néz ki, nem látszik. És van a... Hogy is határozzam meg a helyet? Szóval pontosan a feneke fölött, ott ahová tetováltatni szokás. Egy kis háromszögforma. Na a lényeg az, hogy ezekkel semmit nem szoktak csinálni, de mivel Hannán több helyen is megjelentek, ajánlott a szem és szemfenék kivizsgálás, mert esetleg ott is előfordulhat. Hogy van-e, és ha igen ez mit jelent, majd a szemészeti kivizsgálás után... Így utólag bánom, de akkor ott 4 óra várakozás után nem kérdeztem rá, mit okozhat ez a neavus a szemben. Remélhetőleg csak szürke hétköznapjaink színesítéséül fog szolgálni ez a sok kivizsgálás és orvoshoz szaladgálás. Akárhogy is, a tavaszi pozsonyi kontrollra és "kirándulásra" már van egy jó tervünk. Ha az időnket sikerülne úgy beosztani, kimennénk a repülőtérre repcsilesőbe.
Többen is vagyunk a családban, aki ezt élvezné...
Végül pedig, hogy el ne felejtsem, a szösszenet! Mert egy hároméves képes bármikor és bárhol "aranyosat" mondani.
A szituáció a következő. Bence a bőrgyógyászat várójában két kezét a feje fölé emelve, tenyerét ökölbe zárva futásnak ered: -Anyu, idenézz! Trojimbusz vagyok!
Így történt, hogy összekaptuk magunkat és elindultunk a fővárosba családostul, hogy elvigyük Hannát a két hónapja halogatott bőrgyógyászati kivizsgálásra. Ezt is megjártuk.
Összességében nem volt valami izgalmas nap, mert vonatozással, majd hosszú-hosszú sorakozás/várakozással járt. Mivel ez gyermekkórház és gyermekbőrgyógyászat, nem veszik előre a pici gyerekeket, csak az egy hónapnál fiatalabbak jutnak be soronkívül. Tehát négy órán keresztül szórakoztattuk apával a csemetéket, hogy le ne döntsék az egész épületet. Majd visszabuszoztunk az állomásra, apa és Bence még belestek a közlekedési múzeumba, amíg én Hanna álmát őriztem kint, majd egy túlzsúfolt Budapest felé tartó vonaton hazazötyögtünk, két gyerekkel a folyosón, közvetlen a WC előtt ácsorogva/ücsörögve/szoptatva. Na igen, ha voltunk olyan hülyék, és pénteken indultunk útnak, amikor mindenki megy valamerre, úgy kell nekünk...
Amit a kivizsgálásból megtudtunk: Hanna bal orcáján található anyajegy teljesen normális, már amennyire egy anyajegyet annak lehet nevezni. Igaz az is, hogy már bő másfél hónapja nem vörös a környéke, nem gyulladt és nem is száraz vagy érdes a felülete. Csak egy barna folt. Tehát el nem múlik,elvileg nagyobbodni sem fog, csak Hanna növekedésével arányosan növekszik majd. Ha mégis újra elváltozna menjünk, ha nem, fél év múlva kontroll. Ami ettől érdekesebb, hogy Hannuson vannak másfajta naevus-ok (teleangiektaticus) is. Amik a dokinő szerint kitágult hajszálerek, és ezek mint olyanok, májszinű foltokat alkotnak a bőrén. Ilyen van a homlokán, ez kb. úgy néz ki, mintha meg lenne kaparva, apró pöttyök két csíkban. Van a tarkóján a hajában, tök mindegy hogy néz ki, nem látszik. És van a... Hogy is határozzam meg a helyet? Szóval pontosan a feneke fölött, ott ahová tetováltatni szokás. Egy kis háromszögforma. Na a lényeg az, hogy ezekkel semmit nem szoktak csinálni, de mivel Hannán több helyen is megjelentek, ajánlott a szem és szemfenék kivizsgálás, mert esetleg ott is előfordulhat. Hogy van-e, és ha igen ez mit jelent, majd a szemészeti kivizsgálás után... Így utólag bánom, de akkor ott 4 óra várakozás után nem kérdeztem rá, mit okozhat ez a neavus a szemben. Remélhetőleg csak szürke hétköznapjaink színesítéséül fog szolgálni ez a sok kivizsgálás és orvoshoz szaladgálás. Akárhogy is, a tavaszi pozsonyi kontrollra és "kirándulásra" már van egy jó tervünk. Ha az időnket sikerülne úgy beosztani, kimennénk a repülőtérre repcsilesőbe.
Többen is vagyunk a családban, aki ezt élvezné...Végül pedig, hogy el ne felejtsem, a szösszenet! Mert egy hároméves képes bármikor és bárhol "aranyosat" mondani.
A szituáció a következő. Bence a bőrgyógyászat várójában két kezét a feje fölé emelve, tenyerét ökölbe zárva futásnak ered: -Anyu, idenézz! Trojimbusz vagyok!
szösszenetek
Mostanság gyakran elhangzik a következő párbeszéd nálunk:
Bence:-Anyu, segíthetek?
Bubi:-Persze, gyere!
Bence:-Most nem akarok, más dolgom van!
Bubi:-???
Egyik számomra legkedvesebb "sajátszava" Bencének, amikor ezt mondja:
Apa (vagy más):-Fogadj szót!
Bence:- JÓ! FOGADSZÓDOK!
Bence:-Anyu, segíthetek?
Bubi:-Persze, gyere!
Bence:-Most nem akarok, más dolgom van!
Bubi:-???
Egyik számomra legkedvesebb "sajátszava" Bencének, amikor ezt mondja:
Apa (vagy más):-Fogadj szót!
Bence:- JÓ! FOGADSZÓDOK!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
