...::3::...

...avagy három éves lett ma a lánylény. :o) Komoly dolog ez kéremszépen, a kislányból most már nagykislány lett, igazi óvodás, én pedig életem egy új szakaszába léptem, véget ért az anyasági. De ez utóbbit tegyük félre, foglalkozzunk a vidám résszel. :o)

Babazsúrt ugyan nem tartottunk, de azért meghívtuk mamuskát és papuskát is, apánk jó apa módjára szabasságot intézett, jómagam meg majd két napra bevetettem magam a konyhába, hogy a picilánynak összehozzam a kettőnk által elképzelt tortát. Hanna micimackós tortát szeretett volna, én pedig szivárványosat. Ezt a kettőt kombináltam össze. És igen, ez tartott két napig, mert nekem ez nem koszorúkötés, és hihetetlen sokat tudok bénázni tortasütés közben, de becsülöm magamban, hogy minden kudarc ellenére nem adom fel. :o) Meg is érte a munkát, külsőre egész pöpec torta lett, Hanna kívánsága szerint -igaz körülményes útakon - a micimackós ostya került a tetejibe.


Az én kívánságom szerint pedig szivárványos lett a közepe. :o)

Ugye milyen csudálatosan szép? Ha valakinek kedve támadna elkészíteni íme a leírás, mert nem vagyok irigy. :o) Csapjunk is a közepébe.

A szivárvány színű tészta receptje megegyezik a zebratorta receptjével, amit Zsuzska barátnőmnél láttam először.
Hozzávalók:

• 250+50 gramm cukor
• 1 zacskó vaníliás cukor
• 5 tojás
• csipetnyi só
• 125 ml langyos víz
• 250 ml étolaj
• 375 gramm liszt

A fehérjét kemény habbá verem az 50 ramm cukorral. Mindig ezzel kezdem, akkor nem kell elmosni a keverőkanalakat. ;o) A tojások sárgáját a 250 gramm cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem, majd lassan hozzáadagolom az olajat és a vizet. Ezután beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, elkeverem benne, végül nagy, óvatos mozdulatokkal belekeverem a fehérjehabot is. A tésztát hat kis tálba (nagyjából) egyforma adagokra osztom, majd egyesével megszinezem őket ételfestékkel, pirosra, narancssárgára, sárgára, zöldre, kékre és lilára. A színes tésztákat egy 26 cm-s tortaformába -aminek csak az alja van kikenve és kilisztezve-öntögetem egyesével. A lilával kezdem középre, ennek a közepébe a kéket, megint a közepébe a zöldet és így tovább az összes színt. Aki esetleg nem érti mit akarok elmagyarázni, annak ezekből a képekből rögtön világos lesz minden. Ha ez kész már mehet is a sütőbe 180°C-ra úgy 50 percre. Tűpróba! Ha kihűlt a tészta a tetejét egynesre vágom.

Ez a tészta magában is nagyon finom, és mutatós mint így, mint az eredeti kétszínű változata. Ennek ellenére jómagam, hogy kicsit ünneplőbe öltöztessem kigondoltam, hogy keretbe foglalom, ami ebben az esetben a kakaós piskótát és a csokis krémet jelentette.

A kakaós piskóta fejből készült, mert nincs leírva receptem, viszont sokszor sütöttem már, ráadásul ezóttal szemre mértem, mert a mérlegem is megadta magát az utolsó pillanatban.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 3 leveseskanál cukor
• 3leveseskanál liszt
• 1/2 cs. sütőpor
• 6 kanál víz

A tojások fehérjét egy pici cukorral kemény habbá verem. A sárgájákat habosra keverem a cukorral, kanalanként hozzáadom a vizet, majd beleszitálom a sütőporral előzőleg elkevert lisztet, ezt is beledolgozom. Végül a tojások habját nagy mozdulatokkal óvatosan belekeverem. 26 cm tortaformába öntöm, aminek szintén csak az alja van kikenve és kiliszteze, és mehet a 180°C-ra előmelegített sütőbe, 15-20 percig. (Kb. Sajna nem mértem az időt.) Ismét tűpróba.

Megjegyzés 1) Legközelebb talán 4 tojásból csinálom legalább, mert a 3 azért elég vékonyka lett, picit nehezebb volt szépen elvágni. Megjegyzés 2) A piskóta eredeti receptje szerint minden tojáshoz 5 dkg cukor, 5 dkg liszt és 2 kanál víz kell, + a sütőpor. Innen már egyszerű matematika az egész, ha növelni akarjuk az adagot.

A csokis krém pedig így készül:

• 15-20 dkg (por)cukor
• 3 egész tojás
• 1-2 nagy kanál kakaó
• 250 gramm margarin/vaj
  

A tojásokat, a cukorral és a kakaóval gőz fölött (egy lábasba 2-3 ujjnyi vízet teszek, rá egy fém vagy egyéb tűzálló tálat, úgy hogy a tál pontosan befedje a lábas száját, de az alja ne érjen a vízbe) folytonos kevergetés mellett főzöm kb. 10-15(?) percig, mikor az ujjamat belenyomva forrónak érzem általában késznek nyilvánítom. Ahogy melegszik a massza először ritkábbnak tűnik kevergetés közben, majd újra elkezd sűrűsödni, egyneművé válik, akkor kész. Félreteszem, tapasztalatom szerint legjobb egész éjjelre szobahőmérsékleten hagyni, a tál mellé kitenni a margarint is, így reggelre tuti azonos hőmérsékletűek lesznek, és nem csapódik ki a krém. Reggel a margarint habosra keverem, legalább 2 percig, majd hozzáadom a csokit és jól beledolgozom robotgéppel.

Most már csak össze kell állítani a tortát. A kakaós piskótát kettévágom, az egyik lesz a torta alja. Erre megy a csokis krém egyharmada, rá a szines tészta, újra egy kis csokis krém és a tetejére a kakaós piskóta másik fele. A maradék krémmel pedig bevonjuk a torta oldalát és tetejét. Megjegyezném, hogy ez az adag krém csak nagyon szűken elég, kell belőle legalább másfél adag, de ha valaki szereti a krémes sütit/tortát simán belemegy a dupla adag is.

A mi tortánk külsején fehér krém volt (az ostya miatt) amit a Tortaimádó-n találtam, és szintén jó vajas krém alap, többféleképp lehet ízesíteni. Hozzávalók:

• 1 tojás
• 5 dkg liszt
• 2 dkg tej
• 20 dkg margarin
• 20 dgk porcukor

A tojást elkeverem a tejjel és a liszttel és vastagaljú edényben sűrűre főzöm. Félreteszem kihűlni. A margarint habosra keverem legalább 2 percig, majd lassan hozzáadagolom a porcukrot, tovább keverem, végül a kihűlt krémet is hozzáadom. A miénk vaníliás volt, tehát még vaníliás cukor került bele.

A díszítés már mindenki a saját képessége és fantáziája szerint biztosan ügyesen megoldja. :o)

Azt hiszem ezzel meg is vagyunk. Jó étvágyat kívánok!

Maszkabál

Az élménybeszámolóhoz kissé fáradt vagyok -és meg előttünk a szülők bálja- de legalább képekben megmutatom, hogy ma a gyerkek maszkabálján voltunk délután!

Az első már kész, íme a madárijesztő!

Itt meg vajon mi készül?


Ugye már mindenki kitalálta?!


Bizony-bizony a madárijesztő "párja" egy kis katicabogár.



Végül pedig egy csoportkép, ahol Hannus azért sír, mert azt hitte a mellete ülő pici méhilány letörölte a katicákat az arcáról. Sajnos csak később sikerült egy tükör segítségével tisztáznunk, hogy a smink sértetlen. :o)

Állatos

Bordó

Lukrécia

Szotyola, aki szőrét illetően egyre gyanúsabb, mert ajajjj, mégiscsak hosszúszőrű, de nem baj, mi szeretjük, ő meg hozza a cickányokat meg a patkányt is... :o)

Emeletes napozó/virágkötő műhely :o)

őszi alkotások(k)

Itt ez a nemszeretem hideg idő, már nem elég a kölyköket egy szál valamiben oviba vinni, pedig de bosszantó tud lenni, amikor azt a sok göncöt -ami még több lesz- magu(n)kra kell szedni amiatt a 20-30 méter séta miatt a házunk ajtajától az ovi bejáratáig. ;o) Viszont a kapun kilépve páratlan látvány fogad bennünket, beérett a főút túloldalán lévő sakura serrulata 'kanzan', avagy japán díszcseresznyék lombozata, ami az élénk sárgától a pirosig minden színárnyalatban pompázik. Addig szemeztem vele, és törtem a fejem mit lehetne a parádés levelekből csinálni, míg (kezdetnek) erre az őszi rózsacsokorra esett a választás. Beálltunk mi is a sorba, a többi blogger, mint Zsuzska barátném és Eli után, itt is elkészül egy prototipus. Ezúttal magamban alkottam, mert a többiek nem értek rá. :o)


Csináltunk viszont mást, őszit, sőt tököset, és ezt már az aprónéppel együtt.


Ez egy nagyon egyszerű, de annál mutatósabb töklámpás, és hatalmas előnye a "húsvér" testvérével szemben, hogy még csak el sem rothad. Sőt, ha lelakkoznánk szerintem még az időjárási viszontagságokat is bírná. :o)

A hozzávalók:
-befőttesüveg tetszőleges méretben
-narancssárga krepp-papír (esetleg vékony csomagolópapír, vagy selyempapír)
-ragasztó - mi csirizt használtunk
-fekete alkoholos filc, vagy fekete papír szem-száj-orr-nak


A többit már mindenki tudja gondolom, de ha mégsem azért ideírom:
annyi az egész, hogy a befőttesüveget egyenletesen be kell ragasztgatni a kis darabokra vágott narancssárga krepp-papírral, majd száradás után megfesteni a lámpás arcát. (v. ráragasztani a fekete papírból kivágott arcrészeket). Ezután mehet bele a mécses és már csak ki kell várni, hogy besötétedjen... :o)



Kellemes alkotást mindekinek!

Az ötlet, ha nem tévedek (mert nem mostanában láttam), kedvenc ötletelős oldalamról, a crafty crow-ról származik.

Képek másodszor

HannaCsusza, méltón nevére...

Képek

elaludt a puttony

dologra fel, avagy a lázas (???) puttony

ómen

Említettem már, hogy rossz ómen egy kora reggel valamiért két percenként nyivákoló gyerek. Hát még kettő!!!! Azért föl a fejjel, a délelőtt emígy is nagyon beetetős volt. Bújócskáztunk, kártyáztunk, nevettünk, vidámak voltunk. Aztán elindultunk sétálni, meg anyu ruhaféle-ajándékot akart venni 10 éves unokájának (Emese-szerk.megj.), így egy ennek megfelelő boltot is útba ejtettünk. Bence fiam még egy darabig tette, hogy ő tökéletesen aranyos, nem bújik el, nem hisztizik, nem szaladgál... De aztán egy pillanat alatt megakadt a beépített lemez és elkezdtünk a lejtőn lefelé száguldani. Anyu fájadt vagyok, anyu álmos vagyok, anyu fájadt vagyok.................. Vegyél föl, fújd ki az ojjom ( itt már bőgött mint a vadszamár), fújd ki az ojjom, bele akajok menni a kocsiba (Hanna aludt benne).......................... Még erős voltam, nyakamba vettem, amúgy lazán férfiasan, és hoztuk vittük a próbálnivaló ruhát Emesének. Következő ugrató volt Hanna ébredése, akiről tudni kell, hogy azonnal ki kell venni a kocsiból, emígy szétüvölti a fejét. Bubi erős lelkiekben. Hannát mamának, Bencét kocsiba be, így haladtunk a kasszáig. Itt ismét fokozódott a helyzet, legalább 50 lépcsőt kellett lefelé haladni a babakocsival. Bencét ki, Hanna mamánál folyamatosan, de kartávolságban les a hordozókendő, mama helyett azt szoktam bevetni, kocsival indulás le, egy ffiember megsajnált, segített. Kocsi lent, gyerek fönt ordít, egy lépcsőnyit se hajlandó lefelé haladni. Bubi föl, még mindig erős, gyereket le. Hanna kocsiba vissza, Bence tesófellépőre, uzsgyi haza. Itthon: Ideges vagy?..............................................
Következett az ebéd. Itt már Hannával nincs gond, de hogy ne legyen unalom Bence eltorzult fejjel, dudorodó ütőérrel, könnyezve, maximális hangerőn, lilulva ordít, hogy pudingot kér nem levest. Bubi erős, tűrte amíg tűrhette, amíg Bence nem csapott. Akkor fogtam a kölköt, ágyba beraktam, majd ha megnyugszol tárgyalunk szöveggel otthagytam. Elaludt. Délután a nőtársadalom (mama, Emese) uszodába indult, én is kimenőt kaptam apától, így velük indultam, apa Hannát próbálta altatni. Uszoda zárva volt verseny miatt, így a délutáni lubickolás sütizésbe torkolt. Mikor hazaértünk Hanna már csak hajszálnyira volt attól, hogy az ordításban kimerülve elájuljon... Apának se jöhet össze minden, nekem meg pláne. Ez volt az 1 eset a 10ből, amikor nem tudott vele mit kezdeni, nincs "olyan" cicije, pedig csak az segített. Később már úgy tűnt jórafordul minden, keresztlányomék jöttek, nagy játszás folyt, meg is feledkeztünk az időről. Bubilányka végül negyed8kor cicizve elaludt fürdés nélkül. Csak akkor ébredt meg, mikor pelenkáztam, és öltöztettem, ekkor vágott hozzám Bence egy kuglibábut. Bubi türelme is véges................................................

Végül is holnap majd jót röhögök az egészen, és remélhetőleg megjegyzem végre, hogy mi a rossz ómen, és akkor nem fogok bele semmibe, csak azzal foglalkozom, hogy egészségben túléljük az adott napot. A mait is sikerült, végül is szeretjük egymást, ez a legfontosabb.


képek...
Emese és Hanna

Orsi (a babával. a kupi nem mindennapos, játszottak....)

Vivi és Hanna

Bence

mindenki ártatlan...

amíg bűnössége be nem bizonyosodik.

nem én voltam ábrázat...


az áldozat...

ex-ovis

Bence újabban valami struccpolitika-félét eszelt ki magának a rosszalkodáshoz. Fejébe vette, hogy ha én nem látom, hogy butaságot csinál, akkor az már nem is butaság, vagy nem baj, ha csinálja... Fogja az ollót, a fejéhez teszi, és belevág a hajába. Ha szólok neki, hogy ne csinálja, fogja magát és fut a másik szobába: anyu te meg maradj ott, akkor nem látod. Ma ugyanez a vízzel. Hozta a csőrös poharát, hogy vegyem le a tetejét. Én se ma jöttem le a falvédőről, rögtön átláttam a helyzetet, visszanyomtam a poharat a kezébe, hogy inni így is lehet, vizeskedni meg majd este fog a kádban. Ki látott már olyat, hogy egy háromévest ilyen könnyen le lehet rázni, nekem se sikerült, a kölyök kötötte az ebet a karóhoz, hogy de csak vegyem le, mert majd ő elmegy a másik szobába, és úgyse látom... Próbáltam a lelkére beszélni, hogy ez azért nem így működik, egyelőre azt hiszem nem túl nagy foganattal, de remélem a magot elvetettem, és majd mihamarabb csírázásnak indul...
Mástéren ugrott egyet a kölök fejlődése, elértük a "miért?" korszakot, ami arról szól, hogy bármit mondok neki, mindig visszakérdez, hogy: És miért... A pontok helyére pedig a leglehetetlenebb kérdéseket illeszti. Még csak pár napja kezdte, és élvezem, mert vártam ezt az időszakot, de azt hiszem még sok türelemre lesz szükségem. Azt, hogy megint egy nagyobb ablak nyílt a tudatában, abból is észrevenni, hogy pl. tegnap este e-mailt akart írni a Jézuskának. Hiába, a modern kor gyermeke. Mondogattam neki, hogy találja ki mit szeretne kapni karácsonyra és majd írunk levelet, neki meg kapóra jött, hogy egy ismerősnek írtam... És hogy a témánál maradjunk, részemről felvetődik még egy probléma. Mi van akkor, ha én, mint szülő már kitaláltam mi lenne az az ajándék, ami értelmes, és hosszan élvezhető, és szerintem ideális - LEGO, de a büdös kölke homlokegyenest mást akar. Először csak egy Villám McQueen-t, aztán azért távirányítós legyen, (itt jönnek elő az oviban elszenvedett sérelmek, hogy a más gyereknek volt, neki meg nem, mert kis lökött még, és kölcsönkérni se merte gondolom, meg emígy is, neki az kell, mert az baromi jó dolog...), ma reggel meg pedálos traktort akart. ( Ez utóbbin igaz törtem én is a fejem, mert már rég olvadozik tőlük, de nem hiszem, hogy kihasználná.) Erre mondom neki, és mi lesz a Villám McQueen-nel? És... Vág az esze, mert kapásból rávágta, hogy kétfélét kér, távirányítós V.McQ.-t, meg a pedálos traktort. A kérdés magától adódik, mennyire csalódik egy hároméves gyerek, ha nem pontosan azt kapja, amit kért? Mindent nem kaphat meg, mert ezekből a kívánságokból egy se olcsó, hát valamit ki kell hagyni. De melyiket? Aki tud okosat, hajrá!

ui: Hála a jó égnek, Bence gyógyulófélben, ami külön öröm,mert a fél percenként elhangzó, fejhangon leadott sivításból, hogy: ojjom,ojjom,ojjom,fújdkiazojjom,deazonnal... ennyi épp elég volt ahhoz, hogy komolyabb agykárosodás nélkül vészeljem át. Nem szép dolog az, ha valaki így ír a saját csemetéjéről, de bármennyire szeretem őt, és tényleg nagyon sajnálom, mert tudom milyen az betegnek lenni, egy anyának is véges a tűrőképessége, miért nem elég azt egyszer mondani, hogy: fújd ki az orrom, ha már magának nem tudja...

előtte, utána

Halkan megjegyzem, nagyon szar képek, de csak mobillal tudok fotozni. Holnap megpróbálom elkérni a tesóm gépét, és akkor csinálok szebbeket, de az már csak az utána lesz...Ami a firzurát illeti, aranyos volt, és igazán csajos a Csusza hosszú fürtjeivel, de neki még csak foltokban volt hosszú haja. Voltak olyan részek, ahol már 15 cm volt, mellette meg csak 2, mert azon a részen kikopott a babakori pörgés közepette. Ezért is voksoltam a nyírás mellett. Most a hüvösebb időkben a sapi alatt nem látszik mi van, tavaszra meg megnő újra, és akkor már úgy ahogy egyenletes lesz. De meg kell hagyni, így is csuda csinos nőszemély, bár én elfogult vagyok, és különben is, nem minden nyolchónapos nagynő mondhatja el magáról, hogy fodrászhoz jár...