Egy frankó kis nap és egy fogacska

őMiután a kamrába bújás ötletét elvetettem, és a mama házába se költöztünk ki ( ami így utólag nézve igenis okos döntés volt!) felszabadultan örülhettünk barátnőmék
itthon töltött napjainak, és találkoztunk velük annyiszor, ahányszor össze tudtuk
egyeztetni szabadidőnket.
Így esett meg a nagy eset, mikor eltöltöttünk egy fenejó-kis görbe napot
Kamocsán, a Vág folyó partján. Ez volt az a nap IS, mikor aztán apának
szabad utat engedtünk a bulizáshoz, 3 napon keresztül újra fiatalnak érezhette magát, családtalan emberként élhetett azon a bizonyos KLIKKFESTen.
Na de térjünk vissza az eredeti témához. Habár, ha belegondolok
olyan sok mesélnivalóm nincs is róla. A nagyfiúk Bence és Bulcsú, meg a
"potyagyerek", bátyám lánya, Emese jókat pancsoltak, homokvárat
építettek. Zsuzsa barátnőm meg én pedig a
fák árnyékában őriztük apró csemetéinket, Hubcsuszt
és Hancsuszt. :o))) Jókat beszélgettünk, aztán kitereltük a fiúkat picit száradni, még söröztünk
is. Persze csak a felnőttek. Sőt,mikor a picik egy rövid kis időre elaludtak
a kendőhintában - a mellékelt ábra szerint- még sportoltunk is! ÉGJEN A ZSÍR! Egész pontosan tollaslabdáztunk. Aki arra járt akár vízilovat tollaslabda ütővel a kezében vetődni/repülni, majd a homokon landolni is láthatott. :o))) Csak azt remélem senkinél nem volt abban a pillanatban videokamera. :o) Elragadott a játék heve, de jót röhögtünk ezen is.
Akárhonnét nézem, jó napunk volt, remélem lesz több is ilyen, mert rá kellett döbbennem kirándulni idén nem megyünk. (idén se) Ezt a kijelentést egyrészt anyagi hátterünkre alapozom, másrészt a nagy terv fontosabb. Harmadrészt pedig iszonyatos meleg van autózni gyerekekkel, főleg Hannával. Tegnap mindössze Komáromig próbáltunk eljutni, hogy bátyámat aki kamionos, és onnét szeretett volna hazajutni, segítsük. Odafelé még nem is volt gond, de visszafelé már bubilánykámnak nagyon elege lett az egészből, és végig ordította kisebb-nagyobb szünetekkel (olyankor "csak" sírt) azt a kb. 40 km, amit autóztunk. Pedig szerettem volna eljutni idén nyáron Győrbe, esetleg még Szombathelyre is, de ezután meggondolandó. Annál inkább, hogy nálunk nem lehetséges az utazás közbeni szoptatással történő nyugtatás. Először is ugye ahhoz ki kell szedni a gyereket az ülésből, másodszor kis családunkban csak én vagyok jogosult gépjármű vezetésére. :o) Aztán ha belegondolunk a vezetés és szoptatás nem egészen összeegyeztethető tevékenység. :o))) Na mindegy, azt hiszem belenyugszom, hogy idén a nevünk "maradj a fenekeden" lesz. Végül is a legfontosabb, hogy a hadművelet haladjon. :o))
Jajj, a lényeget meg majdnem elfelejtettem, úgy eltereltem saját gondolataim. Komáromból hazafelé, mikor átadtam a tesómnak a kormányt és én a hátsó ülésen próbáltam megnyugtatni Hancsuszt, bőgős, nagyra nyitott szájában felfedeztem az első fogacskát!!!

Élljen, élljen, és jajjj neked anya melle!!! Sőtt anya ujja, neked is annyi, ezenkívül meg húst ide.... -kiálthatná Hanna. :o)))