gastro-blogger

Na az nem leszek soha, és jól is van ez így, vannak erre sokkal rátermettebb emberek, akik szereteből és jól csinálják. Kontárra nincs szükség. :o)

Azért próbálkozásom volt, blogtársakkal indítottunk egy "osszunk meg egymással jó recepteket" típusú blogot, de szegény blog intenzív kezelésre szorulna, mondhatni már csak a rendszer tartja életben. Új receptekre szorulna szegény (hallod Timczi? ;o) ), és ahogy elnézem a ruhája (sablonja) is leszakadt...

Az ok, amiért nem vagyok gastro-bloggernek való, hogy én fejből főzök. Ez annyit jelent, hogy a) elolvasom a recept hozzávalóit, és összerakom az ételt ahogy gondlom, b) vannak hozzávalóim, de recept híján magam készítek belőlük valamit. Így született és lett visszatérő a vendég a répás csirke is, csak hogy a legkedveltebbet említsem. :o)

Ezek a mai kalácsok is hasonlóképpen születtek. :o)


És nagyon szerettem volna megmutatni, és még jobban szeretnék leírást is adni hozzá, de kelt tésztát csinálni az anyukámtól tanultam, ő meg sose mért semmit. :oD

Mikor különköltöztünk és első kalácssütősem előtt felhívtam, hogy akkor hogy is kell ezt csinálni, csak annyit mondott, hogy liszt kell bele, olaj, tej, cukor és élesztő. Puff neki. :oD

De valóban ennyi az egész. Egy tálba kiöntök 3/4 zacskó lisztet (ha édes kalácsot csinálok akkor a liszthez is adok még cukrot), egy másik tálban tejet langyosítok egy kiskanálnyi cukorral, és felfuttatok benne egy kocka élesztőt. A tej nem lehet meleg, épp csak langyos, mert lülönben megöli az élesztőgombákat. Ha felfutott az élesztő tejestől a lisztre öntöm, utánaöntök némi olajat (legalább egy deci, vagy több) és elkezdem összekeverni a közepétől a széle felé haladva, körbe-körbe kavarva. Menet közben már látom, hogy kell-e még tej, ha igen öntök hozzá, hogy a végén közepesen kemény (vagy közepesen lágy?) tésztát kapjak, amit jól kidolgozok, fakanállal dagasztok -ahogy anyukámtól láttam. Mama szerint el kell vállnia a tál falától, akkor a jó. Ilyenkorra már a tészta felszíne is sima. Ha kész letakarom egy konyharuhával és meleg helyre teszem. Legjobb ha az ember asszony már reggel tudja hogy kalácsot akar sütni, mert akkor hamar bedagasztja a tésztát, és felé sem néz majdnem délig. Szóval hagyjuk kelni a tésztát míg legalább a kétszeresére nem nő. Eltelhet 1-1,5 óra, a jó munkához az élesztőnek is idő kell. :o)

Ha megkelt kiborítom gyúródeszka híján a pultra, elosztom annyi részre ahány féle kalácsot akarok készíteni. A kisebb adag tésztákat egyesével kisodrom fél ujjnyi vastagra, megkenem (én ma a csigát kakaó, cukor és vaj keverékével, a kiflit fokhagyma, sajt, só és vaj keverékével), tetszőleges formára alakítom, olajjal kikent tepsire rakom, és hagyom még kelni egy kicsit. Mikor láthatóan nőtt a tészta betolom a 180-190°C -os sütőbe 15-20 percre.

Már csak kibírni amíg legalább langyosra kihűlik! :o)

Ha valakit komolyan érdekel ígérem a napokban nekiugrok még egyszer és mindent lemérek, lefotózok, hogy pontos receptet tudjak adni képekkel, de azt mondom nem kell félni tőle, sokkal könnyebb, mint tortát sütni. :o)

...::3::...

...avagy három éves lett ma a lánylény. :o) Komoly dolog ez kéremszépen, a kislányból most már nagykislány lett, igazi óvodás, én pedig életem egy új szakaszába léptem, véget ért az anyasági. De ez utóbbit tegyük félre, foglalkozzunk a vidám résszel. :o)

Babazsúrt ugyan nem tartottunk, de azért meghívtuk mamuskát és papuskát is, apánk jó apa módjára szabasságot intézett, jómagam meg majd két napra bevetettem magam a konyhába, hogy a picilánynak összehozzam a kettőnk által elképzelt tortát. Hanna micimackós tortát szeretett volna, én pedig szivárványosat. Ezt a kettőt kombináltam össze. És igen, ez tartott két napig, mert nekem ez nem koszorúkötés, és hihetetlen sokat tudok bénázni tortasütés közben, de becsülöm magamban, hogy minden kudarc ellenére nem adom fel. :o) Meg is érte a munkát, külsőre egész pöpec torta lett, Hanna kívánsága szerint -igaz körülményes útakon - a micimackós ostya került a tetejibe.


Az én kívánságom szerint pedig szivárványos lett a közepe. :o)

Ugye milyen csudálatosan szép? Ha valakinek kedve támadna elkészíteni íme a leírás, mert nem vagyok irigy. :o) Csapjunk is a közepébe.

A szivárvány színű tészta receptje megegyezik a zebratorta receptjével, amit Zsuzska barátnőmnél láttam először.
Hozzávalók:

• 250+50 gramm cukor
• 1 zacskó vaníliás cukor
• 5 tojás
• csipetnyi só
• 125 ml langyos víz
• 250 ml étolaj
• 375 gramm liszt

A fehérjét kemény habbá verem az 50 ramm cukorral. Mindig ezzel kezdem, akkor nem kell elmosni a keverőkanalakat. ;o) A tojások sárgáját a 250 gramm cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem, majd lassan hozzáadagolom az olajat és a vizet. Ezután beleszitálom a sütőporral elkevert lisztet, elkeverem benne, végül nagy, óvatos mozdulatokkal belekeverem a fehérjehabot is. A tésztát hat kis tálba (nagyjából) egyforma adagokra osztom, majd egyesével megszinezem őket ételfestékkel, pirosra, narancssárgára, sárgára, zöldre, kékre és lilára. A színes tésztákat egy 26 cm-s tortaformába -aminek csak az alja van kikenve és kilisztezve-öntögetem egyesével. A lilával kezdem középre, ennek a közepébe a kéket, megint a közepébe a zöldet és így tovább az összes színt. Aki esetleg nem érti mit akarok elmagyarázni, annak ezekből a képekből rögtön világos lesz minden. Ha ez kész már mehet is a sütőbe 180°C-ra úgy 50 percre. Tűpróba! Ha kihűlt a tészta a tetejét egynesre vágom.

Ez a tészta magában is nagyon finom, és mutatós mint így, mint az eredeti kétszínű változata. Ennek ellenére jómagam, hogy kicsit ünneplőbe öltöztessem kigondoltam, hogy keretbe foglalom, ami ebben az esetben a kakaós piskótát és a csokis krémet jelentette.

A kakaós piskóta fejből készült, mert nincs leírva receptem, viszont sokszor sütöttem már, ráadásul ezóttal szemre mértem, mert a mérlegem is megadta magát az utolsó pillanatban.

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 3 leveseskanál cukor
• 3leveseskanál liszt
• 1/2 cs. sütőpor
• 6 kanál víz

A tojások fehérjét egy pici cukorral kemény habbá verem. A sárgájákat habosra keverem a cukorral, kanalanként hozzáadom a vizet, majd beleszitálom a sütőporral előzőleg elkevert lisztet, ezt is beledolgozom. Végül a tojások habját nagy mozdulatokkal óvatosan belekeverem. 26 cm tortaformába öntöm, aminek szintén csak az alja van kikenve és kiliszteze, és mehet a 180°C-ra előmelegített sütőbe, 15-20 percig. (Kb. Sajna nem mértem az időt.) Ismét tűpróba.

Megjegyzés 1) Legközelebb talán 4 tojásból csinálom legalább, mert a 3 azért elég vékonyka lett, picit nehezebb volt szépen elvágni. Megjegyzés 2) A piskóta eredeti receptje szerint minden tojáshoz 5 dkg cukor, 5 dkg liszt és 2 kanál víz kell, + a sütőpor. Innen már egyszerű matematika az egész, ha növelni akarjuk az adagot.

A csokis krém pedig így készül:

• 15-20 dkg (por)cukor
• 3 egész tojás
• 1-2 nagy kanál kakaó
• 250 gramm margarin/vaj
  

A tojásokat, a cukorral és a kakaóval gőz fölött (egy lábasba 2-3 ujjnyi vízet teszek, rá egy fém vagy egyéb tűzálló tálat, úgy hogy a tál pontosan befedje a lábas száját, de az alja ne érjen a vízbe) folytonos kevergetés mellett főzöm kb. 10-15(?) percig, mikor az ujjamat belenyomva forrónak érzem általában késznek nyilvánítom. Ahogy melegszik a massza először ritkábbnak tűnik kevergetés közben, majd újra elkezd sűrűsödni, egyneművé válik, akkor kész. Félreteszem, tapasztalatom szerint legjobb egész éjjelre szobahőmérsékleten hagyni, a tál mellé kitenni a margarint is, így reggelre tuti azonos hőmérsékletűek lesznek, és nem csapódik ki a krém. Reggel a margarint habosra keverem, legalább 2 percig, majd hozzáadom a csokit és jól beledolgozom robotgéppel.

Most már csak össze kell állítani a tortát. A kakaós piskótát kettévágom, az egyik lesz a torta alja. Erre megy a csokis krém egyharmada, rá a szines tészta, újra egy kis csokis krém és a tetejére a kakaós piskóta másik fele. A maradék krémmel pedig bevonjuk a torta oldalát és tetejét. Megjegyezném, hogy ez az adag krém csak nagyon szűken elég, kell belőle legalább másfél adag, de ha valaki szereti a krémes sütit/tortát simán belemegy a dupla adag is.

A mi tortánk külsején fehér krém volt (az ostya miatt) amit a Tortaimádó-n találtam, és szintén jó vajas krém alap, többféleképp lehet ízesíteni. Hozzávalók:

• 1 tojás
• 5 dkg liszt
• 2 dkg tej
• 20 dkg margarin
• 20 dgk porcukor

A tojást elkeverem a tejjel és a liszttel és vastagaljú edényben sűrűre főzöm. Félreteszem kihűlni. A margarint habosra keverem legalább 2 percig, majd lassan hozzáadagolom a porcukrot, tovább keverem, végül a kihűlt krémet is hozzáadom. A miénk vaníliás volt, tehát még vaníliás cukor került bele.

A díszítés már mindenki a saját képessége és fantáziája szerint biztosan ügyesen megoldja. :o)

Azt hiszem ezzel meg is vagyunk. Jó étvágyat kívánok!

Nagyon magos (vagy inkább lapos?) sós ropogtató

Nem szoktam zenéket linkelni, de ma ahogy ezen a bejegyzésen járt az eszem, folyton ez a dal ugrott be. Ha pedig már enniyre ide kívánkozik, egye fene... :o)



Merthogy bál lesz, itt is, a piciny Kamocsán, a szülők és ovibarátok farsangi batyubálja. Erre készülődvén sütöttem ezt a fogalávalót, a nagyon magos lapos ropit, amit jópofáskodva nevezhetnénk cinkeháromszögnek is a cinkegolyó után szabadon. A dolog készen, frissen sülve így néz ki:


...és így készül:

Hozzávalók

• 250 g margarin
• 1 pohár tejföl
• 1 kiskanál só
• fele-fele arányban annyi sima liszt és zabpehely, amennyit a margarin és a tejföl fölvesz.

Ezekből a hozzávalókból tésztát gyúrtam, majd bő ujjnyi vastagra nyújtottam. Ekkor megszórtam a tetejét olajos magvakkal, naparaforgóval, tökmaggal, lenmaggal, mákkal, dióval, de lehet akár szezámmag, fenyőmag, szerintem mogyoró is. Minden magból bővel szórtam (érdemes nagyságsorrendben használni a magokat a legnagyobbtól kezdve), hogy a tészta ne látszódjék, eztán pedig a tésztát még vékonyabbra nyújtottam, olyan fél ujjnyira. A nyújtás által a magok egyrészt picit eltávolodnak egymástól, ezért kell vastagon szórni belőlük, másrészt alaposan belenyomódnak a tésztába. A kinyújtott, magokkal megszórt tészta tetejét megkentem tojással, amit előzőleg sóval, vagy ételízesítővel, esetleg egyéb fűszerrel ízesítettem, majd pedig pizzaszeletelővel (ennek hiányában késsel) tetszőlege formára metéltem. Nálam a háromszög volt a menő, de lehet csíkokra vagy négyzetekre is, kinek hogy tetszik. Nem maradt más hátra, mint 8-10 percre benyomni a 180-200 °C -ra előmelegített sütőbe, majd pedig gyorsan kapni utána, mert ha nem igyekszik az ember könnyen előfordulhat, hogy ropi helyett csak egy ilyen kép fogadja...



update: a magos-lapos elnevezésért köszönet Zsuzskának!

többé nem főzök

Először is mert minek? A fokhagymakrémleves lett a legjobb a mai menüben, az csak egy picit lett csomós, meg a főtt krumpli, mert azon meg nincs mit elrontani. Arról pedig fogjam a szám, hogy eredetileg krumplipürének indult a dolog, csak időközben kiderült vaj az biza nincs idehaza... A krémleveshez szánt kenyérkocka igaz nem égett el teljesen, de jóval barnább lett a kelleténél, aztán Bence kishíján megfulladt tőle. És a végére a koktélcseresznye: ilyen rossz rántottsajtot még életemben nem ettem. Hiába a dupla panír, szinte az összes sajt kifolyt, persze le is ragadt a serpenyőre, a maradék meg úgy megszívta magát olajjal, hogy azon még egy lángost is megsüthetnék... Pedig tudok főzni, de vannak napok, amikor semmi se úgy sikerül.
Másodszor pedig hogyan főzzek? Itt jön az, hogy szinte nem is volt időm hozzászokni ahhoz, hogy csak egy gyerekkel vagyok itthon, mégis sürgősen vissza kell állnom a két gyerekes üzemmódra. A mai menüt szándékosan pikk-pakk elkészülő kajákból állítottam össze, de még így is ráment több mint egy órám, hogy elkészüljek. Ugye a fokhagymát és a krumplit is meg kell tisztítani, stb. Ezen idő elég volt arra, hogy Hanna beborítsa magát az üres ruhaszárítóval, csak egy picit repedt föl a szája, és Bence annyiszor hívjon játszani, hogy a végén már kicsit hangosabban próbáltam megértetni vele, hogy be kell fejeznem az ebédet...
Szóval én többé nem főzök! Szép elhatározás, mert milyen jó is lenne, minden flottul menne, ha csak a gyerekkel kellene törődnöm (a takarításról már rég lemondtam), és mégis. Az ügy kivitelezhetetlen. ... meg a jegesmedve, kell az a főtt kaja! Így kénytelen leszek valami "B" tervhez folyamodni annak érdekében, hogy meleg étel kerüljön az asztalra dél környékén. Talán korábban kellene kelnem. ???