Minap a reggeli gyors blog-átfutáskor Hanna is itt állt a gépem mellet, és meglátta ZSUZSKA barátnőm blogján ezt a képet (remélem nem haragszik a képrablás miatt ;o) ):
A képen Berg Judit Cipelő cicái láthatóak Zsuzska barátnőm keze által életre keltve.Nem: én is szeretnék ilyet, vagy: légyszi, horgolj nekem is... Csak valamiféle felsőbrendűséggel megadta az engedélyt. :oD Ha pedig így esett, ráadásul nem is volt ellenemre a dolog, belekezdtem az első macska megalkotásába.
Pepére -aki Hanna szerint Pepelő (Ciró, Pepelő, Lőri :oD)- esett a választásom, mert
Első körben rájöttem, hogy még mindig nagyon-nagyon keveset horgoltam, és rengeteget tanulhatnék még. Viszont nagy hasznomra volt a gemkapcsos szemjelölő, amit azóta reklámozok mióta először találkoztam vele.
A horgolást illetően rögtön megtanultam (akaratlanul, de psszt), egy érdekes dolgot. Ha körben horgolunk és soronként magasítunk, akkor a sormagasítás helye egyrészt -kinél hogy, de azért- látszódik, másrészt minden sornál csúszik egy kicsit és mire befejezzük az akármit addigra egy "szép" ívet csinál a kész munkán, legjobban látszik ez sapkákon, de a mamuszom orrán is megtekinthető. Na most, arra ugyan még nem jöttem rá, hogy kellene úgy színt váltani/sort magasítani, hogy az lehető legkevésbé legyen látható -nesze nekem autodidakta módon tanulni horgolni- de azt kitapasztaltam hogy kell megoldani, hogy sorváltások egymás fölött maradjanak. :o)
Most pedig lássuk végül mire mentem magammal, és a lányadta feladtattal:
Magam részéről felemás érzéseket táplálok a marokmacska iránt. A teste még csak-csak megment, a fülei speciell olyanok lettek ahogy elképzeltem, az arcával viszont sokat szenvedtem. Először inkább hasonlított bagolyra, mint macskára, így inkább átplasztikáztam. Most egy fokkal jobb, de Agócs Írisz Pepéjétől távol áll. Míg a könyvben szereplő egy igazi gazmacska (bár lehet elfogult vagyok), a mi Pepénk inkább öregurasan fest.
Na mindegy, ő már ilyen marad. :o))) A gyerekek mindenesetre örömujjongásban törtek ki mikor megmutattam, majd összevesztek rajta, végül Bencéé lett, ami csak azért szomorú, mert így rövidesen a kincsesládában köt majd ki a legféltettebb játékok között, amik az elhasználódást elkerülendő ki vannak iktatva a forgalomból. ;o)
Bárhogy lesz úgy lesz, részemről pedig folytatás várható, már csak azért is, hogy teljes legyen a csapat.
Update: azt azért nagyon sajnálom, hogy az első és igazán eredeti cipelőnk (a sárgafejű)
