Említettem már, hogy rossz ómen egy kora reggel valamiért két percenként nyivákoló gyerek. Hát még kettő!!!! Azért föl a fejjel, a délelőtt emígy is nagyon beetetős volt. Bújócskáztunk, kártyáztunk, nevettünk, vidámak voltunk. Aztán elindultunk sétálni, meg anyu
ruhaféle-ajándékot akart venni 10 éves unokájának
(Emese-szerk.megj.), így egy ennek megfelelő boltot is útba ejtettünk. Bence fiam még egy darabig tette, hogy ő tökéletesen aranyos, nem bújik el, nem hisztizik, nem szaladgál... De aztán egy pillanat alatt megakadt a beépített lemez és
elkezdtünk a lejtőn lefelé száguldani. Anyu
fájadt vagyok, anyu álmos vagyok, anyu
fájadt vagyok.................. Vegyél föl, fújd ki az
ojjom ( itt már bőgött mint a vadszamár), fújd ki az
ojjom, bele
akajok menni a kocsiba (Hanna aludt benne).......................... Még erős voltam, nyakamba vettem, amúgy lazán férfiasan, és hoztuk vittük a
próbálnivaló ruhát Emesének. Következő ugrató volt Hanna ébredése, akiről tudni kell, hogy azonnal ki kell venni a kocsiból, emígy szétüvölti a fejét. Bubi erős lelkiekben. Hannát mamának, Bencét kocsiba be, így haladtunk a kasszáig. Itt ismét fokozódott a helyzet, legalább 50 lépcsőt kellett lefelé haladni a
babakocsival. Bencét ki, Hanna mamánál folyamatosan, de
kartávolságban les a
hordozókendő, mama helyett azt szoktam bevetni, kocsival indulás le, egy
ffiember megsajnált, segített. Kocsi lent, gyerek fönt ordít, egy lépcsőnyit se hajlandó lefelé haladni. Bubi föl, még mindig erős, gyereket le. Hanna kocsiba vissza, Bence
tesófellépőre, uzsgyi haza. Itthon: Ideges vagy?..............................................
Következett az ebéd. Itt már Hannával nincs gond, de hogy ne legyen unalom Bence eltorzult fejjel, dudorodó ütőérrel, könnyezve, maximális
hangerőn,
lilulva ordít, hogy pudingot kér nem levest. Bubi erős, tűrte amíg tűrhette, amíg Bence nem csapott. Akkor fogtam a kölköt, ágyba beraktam, majd ha megnyugszol tárgyalunk szöveggel otthagytam. Elaludt. Délután a
nőtársadalom (mama, Emese) uszodába indult, én is kimenőt kaptam apától, így velük indultam, apa Hannát próbálta altatni. Uszoda zárva volt verseny miatt, így a délutáni lubickolás
sütizésbe torkolt. Mikor hazaértünk Hanna már csak hajszálnyira volt attól, hogy az ordításban kimerülve elájuljon... Apának se jöhet össze minden, nekem meg pláne. Ez volt az
1 eset a 10
ből, amikor nem tudott vele mit kezdeni, nincs "olyan" cicije, pedig csak az segített. Később már úgy tűnt
jórafordul minden,
keresztlányomék jöttek, nagy játszás folyt, meg is feledkeztünk az időről.
Bubilányka végül negyed8kor cicizve elaludt fürdés nélkül. Csak akkor ébredt meg, mikor pelenkáztam, és öltöztettem, ekkor vágott hozzám Bence egy
kuglibábut. Bubi türelme is véges................................................
Végül is holnap majd jót röhögök az egészen, és remélhetőleg megjegyzem végre, hogy mi a rossz ómen, és akkor nem fogok bele semmibe, csak azzal foglalkozom, hogy egészségben túléljük az adott napot. A mait is sikerült, végül is szeretjük egymást, ez a legfontosabb.
képek...
Emese és Hanna
Orsi (a babával. a kupi nem mindennapos, játszottak....)
Vivi és Hanna
Bence
