üzenőfal

Mikor beköltöztünk sokáig törtem a fejem egy egyszerű, de mutatós, és főleg költségkímélő üzenőlafal-ötleten. Hogy legyen egy hely a konyhában ahová kiteszek pár kedves képet, a gyerekek legfrisebb rajzait, a bevásárlólistát, az aktuális "fizetniválót"... Először mágnestáblát szerettem volna, mert szeretem a hűtőmégneseket, a hűtőnk viszont a spájzban van, de ez nem költségkímélő. Gondolkodtam táblán, táblafestékkel lefestett furnér lemezen, szalagos üzenőfalon, és volt még egy csomó nagyszerű ötletem, amit hozzávaló anyag híján nem tudtam megvalósítani... Végső elkeseredésemben már közel álltam ahoz, hogy vegyek egy hétköznapi parafatáblát, amikor mégis megszállt az ihlet. Épp azon gondolkodtam, hogy szárítókötél szerűre csinálom az üzenőfalamat, valamilyen madzagot kifeszítek valahogyan a falra és arra csipesszel csíptetem a csíptetnivaló. Ugye érzitek, hogy ebben még mindig sok a valahogy?! :o) Ebben a pillanatban mint isteni szikra jött az ötlet, minek ide madzag, facsipesz meg van egy doboznyi. Fogtam a ragasztópisztolyom, és a csipeszeket nemes egyszerűséggel szép sorban felragasztottam egyenesen a falra. :o) Néha kettőt egymás mellé, egyet lefelé, egyet fölfelé. :o) Az ötlet bevállt, és azóta is nagyszerűen szolgál, teljesíti egyszerű, ámde fontos feladatát.

Azóta a látogatóink közül többeknek is megtetszett az ötlet, azért is teszem közzé itt is, hátha akad még aki felhasználná. Ráadásul az ötlet feljleszthető, ezen a vonalon tovább lehet haladni, és az üzenőfalat egyszerűen elegánssá lehet tenni, ha pl. a csipeszek egy keretbe foglalt furnér lemezre (vagy más alapra) kerülnek, amit akár tapétával, színes papírral is lehet dekorálni. :o)

Nektek van üzenőfalatok? Milyen? :o)

Maszkabál

Az élménybeszámolóhoz kissé fáradt vagyok -és meg előttünk a szülők bálja- de legalább képekben megmutatom, hogy ma a gyerkek maszkabálján voltunk délután!

Az első már kész, íme a madárijesztő!

Itt meg vajon mi készül?


Ugye már mindenki kitalálta?!


Bizony-bizony a madárijesztő "párja" egy kis katicabogár.



Végül pedig egy csoportkép, ahol Hannus azért sír, mert azt hitte a mellete ülő pici méhilány letörölte a katicákat az arcáról. Sajnos csak később sikerült egy tükör segítségével tisztáznunk, hogy a smink sértetlen. :o)

Lékelt Malac(ok)

Az egész azzal kezdődött, hogy délután szokott időben átmentem az oviba, és odaérve megtudtam, ma járt a tappancsos ember. Nem ez a legnagyobb örömhír a hónapban, mert a tappancsos ember csak egy OviTappancsot* hoz, gyerek meg kettő van, és ebből mindig bonyodalmak vannak. Na de ez szerencsésen megoldódott, kimaradt egy MiniManó*, miután kegyeskedtem mindent kifizetni boldogan távozhattunk volna otthonunk felé. De! Az a galád Tappancsosember megrendelhető könyvet is hagyott az oviban, ráadásul a gyereketető fajtából. Meghökkentő tények az állatvilágból 3D képekkel+szemüveggel!!! Bence persze egyből ráharapott, és már látszott, hogy ez nem lesz jó, de még nyugodtan hazajöttünk, hogy megbeszéljük. Na de aztán itthon!!!

Ekkora felfordulás már rég nem volt, ordított mind a két gyerek -a nagyot még csak-csak megértem, de a kicsi min???- úgy, hogy taknyuk, nyáluk összefolyt, a könnyeik vastagon csurogtak... Hagyjuk is inkább, fölidézni se akarom.

A rend és nyugalom visszaállítására tett erőfeszítéseim során került kezembe a MiniManó, elkezdtük Hannussal átlapozni, és ebben fedeztük fel a Lékelt Malac leírását. Nagyon kapóra jött minden tekintetben, jó volt figyelemelterelésnek és "taneszköznek" is. Bence így talán jobban megértette, hogy nem vehetünk meg mindig mindent, mert a pénz nem a fán nő, és most majd spórolhat, mert lesz MIBE. Azt, hogy MIBŐL tesz félre még majd menetközben kitaláljuk, szerencsére kezdőtőkéje van, mert a papa ősszel fizetett neki a favágásért és fabehordásért. :o)

Most pedig a képek, a két lékelt malacról. Meglepő módon az igaz rózsaszín malac Bencéé, a kék fiúmalac meg Hannáé.

Mutatom a leírást is...

...és máris mondom mi mit csináltunk máshogy.

Addig stimmel, hogy levágtuk egy ásványvizes flakon tetejét és alját ráhagyással, aztán a két részt összeragasztottuk átlátszós ragasztószalaggal. Ezután kivágtuk a nyílást az érméknek, majd kétoldalú ragasztószalaggal (de csak az vastagabb, szivacsos volt jó rá) 4 kupakot ragasztottunk a malacka lábainak, úgy, hogy a csavaros részeik vannak lefelé. Ezután kivágtuk a füleket, de nem papírból, hanem dekorgumiból, és nem ragasztottuk a malacra, hanem bevágtam a flakont és beleszúrtuk a résbe. A farkincát szintén dekorgumiból, ugyanígy csináltuk. A szemet orrot és szájat fekete alkoholos filccel mindenki saját malacának rajzolta, és a ragasztást elrejtendő masnit teljesen elhagytuk, egyrészt kérésre, másrész masni hiányában. Kész. :o)

Mára ennyi, de még egy kis előzetes:

Díjat kaptam!!!

A meghatódáson és megfontoláson túl vagyok, tehát legközelebb ezzek jövök! :o)


*ovis folyóirat, mesékkel, feladatlapokkal és matricákkal.

Kinder beanz

Van az úgy, mikor a szülő kattan rá egy játékra, és a csemete csak később veszi át... :o)

Még mikulás buli keretén belül voltunk a kamocsai hittanos csoporttal Budapesten mozizni, amolyan anya-fia kirándulás volt ez nekem és Bencének. Azontúl, hogy szuper volt az egész nap és a mozizás is, megemlíteném, hogy betértünk egy játékosba, ahol persze a nagyfiú valami apróságot szeretett volna. Akkor ajánlottam neki, hogy veszek MIGHTY BEANZ-t, de köszönte szépen, nem kérte. Megértem, akkor még nemtudta mi is ez. De van internet, és van youtube, itthon meg egyik nap megnéztük a vonatkozó videók egy részét, azóta pedig a kívánságlista előkelő helyén foglal helyet a babfej. Meg is vettem volna, mert tényleg belefér az apróság kategóriába, de Szlovákiába még nem ért el a második hullám, pedig emlékszem pár éve volt már ez sláger a játékboltokban.

Lényeg a lényeg, egy szép téli napon, valószinűleg az újra és újra megnézett mighty beanz-os videók hatására előkerült pár kindertojás műanyag belseje, három nagyobbfajta üvegolyó (mint utólag kiderült van akkora pattogós gumilabdánk ami szintén jó), és ezek összekombinálásával megszületett a kinder bab. Már csak egy alkoholos filc kellett, a babból pedig egycsapásra babfej lett. Bencéé mérges, enyém mosolygós, Hannusé pedig valami a kettő között, mert persze mindenki a sajátját festette. :o)



Gurítottuk az asztalon, az ujjainkon, aztán eltelt pár nap és a babok a kincsesládába kerültek. Már majdnem el is feledkeztem róluk, mikor Bence újra előhalászta őket és megígértette velem, hogy csinálunk nekik pályát is.

Tegnap délután volt az építkezés első fázisának napja, félbevágott, összeragaszgatott wc-papír tekercsekből (milyen jól jön néha a gyűjtögetés ;o) ) született a protípus pálya.

Szerinten nagyon jól sikerült, null befektetéses játék, amivel hatalmasat szórakoztunk. Versenyeztettük, és kergetőcskéztettük a babafejeinket. Rég nevettünk ennyit. A legszebb az egészben az volt, hogy apa, de még a PAPA fantáziáját is megindította a dolog, pár perc elteltével már sorolták az ötleteiket, miből és hogyan, és mire kellene bővíteni a pályát... Szóval aki kedvet érez vágjon bele, mert megéri. :o)