-Anya, ideadod azt a kilincset? Azt amelyikEN AZ AJTÓ VAN!
Tavaszi hangulat
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.
illusztrációnak pedig tessék(lássék) egy tavaszi kopogtató koszorú.
a kacsafáját
...abban a percben, mikor végre elméje kitisztult, mázsás pallosként csapott le rá tettének súlya, és megszégyenülve, tékozló lányként (vagy fiú?) hazatért.
Vagyis ma reggel apa meglátta a kertkapu tetején ücsörögni, ő Szotyolasága meg persze elijesztette megint. De apánk se volt rest, biciklire pattant és egy utcával arréb megfogta a szökevény madarat. Szóval HEPIEND van!
Igen kérem, mi ilyen mulatságos család vagyunk, egyik nap polysztirollal terítjük be az udvart, másnap meg bicikliről vadászunk kacsára... :oDDDDDDDDDDD
Vagyis ma reggel apa meglátta a kertkapu tetején ücsörögni, ő Szotyolasága meg persze elijesztette megint. De apánk se volt rest, biciklire pattant és egy utcával arréb megfogta a szökevény madarat. Szóval HEPIEND van!Igen kérem, mi ilyen mulatságos család vagyunk, egyik nap polysztirollal terítjük be az udvart, másnap meg bicikliről vadászunk kacsára... :oDDDDDDDDDDD
babzsák
Általában keresem a költségkímélő megoldásokat.
Így volt ez anno a szoptató párnával is. Szerettem volna egyet, viszont az árával nem voltam kibékülve. Szerencsére kiderült könnyen elkészíthető házilag, egyetlen pici zökkenő a tömőanyag beszerzése volt, de ez is megoldódott, méghozzá nem is akárhogy.
Azt hamar kiderítettem, hogy a polysztirol gyöngyhöz építőanyag kereskedésekben lehet legnagyobb szerencsével hozzájutni, pár telefon után találtam is egyet ahol volt raktáron, 5 kilós csomagolásban. Magát beszerzést már a férjemre bíztam, gondoltam nem lehet gond, megegyeztünk, hogy megnézi, és ha jónak találja megveszi. Álmomban sem jutott eszembe, hogy hazaállít ezzel a mennyiséggel:
Ugye az előbb még nem is tűnt olyan soknak az az 5 kiló...
Azt mondanom sem kell, hogy ezzel már édesanyámnál (akinél akkoriban laktunk) is kivertük a biztosítékot, mert nem igen tudtuk hová eldugni ezt a zsákot, nem beszélve arról, hogy ennek a zsák gyöngynek az ára már egy kész szopipárna ára körül mozgott...
Na mindegy. Végül is lett szopipárna, legalább három (ismerősöknek is jutott), egy kevés a gyöngyből eladódott, egy kevés elajándékozódott, elvileg az ára is megtérült, de még így is megmaradt a zsáknak több mint a fele...
Azt már nem tudom, hogy a babzsákokkal a sztirol gyöngy családtaggá válása előtt, vagy után találkoztam először, de egy idő után kezdett biztos lenni, hogy a maradék gyöngy sorsa megpecsételődött.
Igaz a gondolattól a megvalósításig elég sok idő (3 év) telt el , de végül is jobb később, mint soha, és talán jobb is így. Egyrészt mostanában lett egy (örökölt) varrógépem, amit kedvemre használhatok amikor csak jólesik, másrészt a babzsák elég tetemes méretekkel rendelkezik, a kis, amúgy is túlzsúfolt panelszobában, ahol bő fél éve még laktunk nem is fért volna el... A lényeg, hogy ma végre elkészült.
A vánkus formát elsősorban az egyszerűsége miatt választottam, másrészt talán ez a fajta használható a legtöbbféle képpen, mert lehet rajta feküdni, akár egy fészekben összekuporodni, de élére állítva, és az egyik sarkát benyomva fotellá is alakítható. A munka folyamatáról nincs mondandóm, mert messze nem vagyok a varrónők ásza, a cipzárbevarrást pl. közelről senkinek nem engedem megnézni, de végülis összehoztam valahogy.
Viszont így utolsó (előtti-előtti) bekezdésben azt azért megsúgom, hogy nem is én lennék, ha nem bénáztam volna a befejezés előtt közvetlenül egy orbitálisat. Történetesen a tömőanyag betöltésénél... Nagyon jó megérzéssel az egész hadműveletett az udvarra öszpontosítottam, ellenkező esetben azt hiszem még jövő karácsonykor is kerülne elő a sztyrol gyöngyből innen-onnan. Ugyanis egy óvatlan pillanatban a zsák megmaradt tartalmát úgy egészében, tehát sacc/kb a felső képen látható mennyiség közel két harmadát KIENGEDTEM (kiborítottam, kicsurgattam...) a fűre! Mindenkinek sikerült maga elé képzelni a képet? Zsák lóg a meggyfán, a tartalma a fa alatt. Az a gyöngy ami elektromos töltöttségéből adódóan ragad minden műanyagra, de nem műanyagra is, és olyan könnyű, hogy a legkisebb fuvallat is elég hozzá, hogy szanaszét szálljon (ehhez képest ma elég vidáman fújdogált a tavaszi szellő)... Ebből olyan 2,5-3 kilónyi...
Utólag hatalmasat röhögtem magamon, de pár percre azért hatalmába kerített a pánik, ahogy a szél sodorta az apró fehér golyóbisokat, és a ragyogó tavaszi napsütésben hirtelen megint fehér lett a táj. :oDDDDDDDDD
Akit érdekel hogy sikerült végül is megoldani a helyzetet, és elkerülni a (mikrorégiós ökológiai) kataszrófát, annak elárulom, hogy először adtam hálát azért a számomra mindeddig nagyon haszontalannak tűnő gépért, ami a Zuram birtokában van, a LEVÉLPORSZÍVÓért. ;o)
Így volt ez anno a szoptató párnával is. Szerettem volna egyet, viszont az árával nem voltam kibékülve. Szerencsére kiderült könnyen elkészíthető házilag, egyetlen pici zökkenő a tömőanyag beszerzése volt, de ez is megoldódott, méghozzá nem is akárhogy.
Azt hamar kiderítettem, hogy a polysztirol gyöngyhöz építőanyag kereskedésekben lehet legnagyobb szerencsével hozzájutni, pár telefon után találtam is egyet ahol volt raktáron, 5 kilós csomagolásban. Magát beszerzést már a férjemre bíztam, gondoltam nem lehet gond, megegyeztünk, hogy megnézi, és ha jónak találja megveszi. Álmomban sem jutott eszembe, hogy hazaállít ezzel a mennyiséggel:
Ugye az előbb még nem is tűnt olyan soknak az az 5 kiló...Azt mondanom sem kell, hogy ezzel már édesanyámnál (akinél akkoriban laktunk) is kivertük a biztosítékot, mert nem igen tudtuk hová eldugni ezt a zsákot, nem beszélve arról, hogy ennek a zsák gyöngynek az ára már egy kész szopipárna ára körül mozgott...
Na mindegy. Végül is lett szopipárna, legalább három (ismerősöknek is jutott), egy kevés a gyöngyből eladódott, egy kevés elajándékozódott, elvileg az ára is megtérült, de még így is megmaradt a zsáknak több mint a fele...
Azt már nem tudom, hogy a babzsákokkal a sztirol gyöngy családtaggá válása előtt, vagy után találkoztam először, de egy idő után kezdett biztos lenni, hogy a maradék gyöngy sorsa megpecsételődött.
Igaz a gondolattól a megvalósításig elég sok idő (3 év) telt el , de végül is jobb később, mint soha, és talán jobb is így. Egyrészt mostanában lett egy (örökölt) varrógépem, amit kedvemre használhatok amikor csak jólesik, másrészt a babzsák elég tetemes méretekkel rendelkezik, a kis, amúgy is túlzsúfolt panelszobában, ahol bő fél éve még laktunk nem is fért volna el... A lényeg, hogy ma végre elkészült.
A vánkus formát elsősorban az egyszerűsége miatt választottam, másrészt talán ez a fajta használható a legtöbbféle képpen, mert lehet rajta feküdni, akár egy fészekben összekuporodni, de élére állítva, és az egyik sarkát benyomva fotellá is alakítható. A munka folyamatáról nincs mondandóm, mert messze nem vagyok a varrónők ásza, a cipzárbevarrást pl. közelről senkinek nem engedem megnézni, de végülis összehoztam valahogy.
Viszont így utolsó (előtti-előtti) bekezdésben azt azért megsúgom, hogy nem is én lennék, ha nem bénáztam volna a befejezés előtt közvetlenül egy orbitálisat. Történetesen a tömőanyag betöltésénél... Nagyon jó megérzéssel az egész hadműveletett az udvarra öszpontosítottam, ellenkező esetben azt hiszem még jövő karácsonykor is kerülne elő a sztyrol gyöngyből innen-onnan. Ugyanis egy óvatlan pillanatban a zsák megmaradt tartalmát úgy egészében, tehát sacc/kb a felső képen látható mennyiség közel két harmadát KIENGEDTEM (kiborítottam, kicsurgattam...) a fűre! Mindenkinek sikerült maga elé képzelni a képet? Zsák lóg a meggyfán, a tartalma a fa alatt. Az a gyöngy ami elektromos töltöttségéből adódóan ragad minden műanyagra, de nem műanyagra is, és olyan könnyű, hogy a legkisebb fuvallat is elég hozzá, hogy szanaszét szálljon (ehhez képest ma elég vidáman fújdogált a tavaszi szellő)... Ebből olyan 2,5-3 kilónyi...
Utólag hatalmasat röhögtem magamon, de pár percre azért hatalmába kerített a pánik, ahogy a szél sodorta az apró fehér golyóbisokat, és a ragyogó tavaszi napsütésben hirtelen megint fehér lett a táj. :oDDDDDDDDD
Akit érdekel hogy sikerült végül is megoldani a helyzetet, és elkerülni a (mikrorégiós ökológiai) kataszrófát, annak elárulom, hogy először adtam hálát azért a számomra mindeddig nagyon haszontalannak tűnő gépért, ami a Zuram birtokában van, a LEVÉLPORSZÍVÓért. ;o)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
