Hanna a fakír, Bence az élelmes

A múlt héten újabb tanácsadáson estünk túl. Hanna 6850 gramm, feje 41,5 cm. És nem kövér! Csak kis Husimusika. :o)))) Ezenkívül minden rendben vele, csak az anyajegye az arcocskáján ad némi okot az aggodalomra. Bőrgyógyászhoz járunk vele, aki jelenleg krémet adott rá, de azt vettem észre, hogy sajnos már nem használ, ezenkívül további kivizsgálásokat emlegetett, meg azt mondogatja, hogy ez egy fura anyajegy,és ha valami, akkor kioperálják. Na, ettől félek picit, de ne szaladjunk előre ennyit, majd akkor ugorjuk át a küszöböt, ha elé érünk.
Megint hájjal kenegették a lelkem,mikor a dokinő valamiféle fura munkatársának, akihez eddig nem volt szerencsém (talán az adminisztrációt csinálta???) előre bejelentette, hogy most egy szép kisbaba következik. :o) Mit mondjak, egyre jobban kedvelem a dokinkat, ilyenkor csak azt bánom, nem váltottunk korábban. :o) Aztán mikor megesett a súlymérés, az általános kivizsgálás, megjelent a színen a nővérke, kezében két fecskendővel. Bizony, kötelező, plusz egy nem kötelező oltáson esett át a bubilánykám. Szorult a gyomrom rendesen, mert a hat héttel ezelőtti oltás után Csuszka kerek négy napig senkinek még csak egy mosolyt se dobott. Búbánatos volt és meggyötört... Most meg, észre se vette, hogy beoltották. :o) A második szuri után sírt vagy 10 másodpercig, aztán már gügyögött megint mindenkire. Valószinűleg az is közrejátszott a dologban, hogy most én sem közvetítettem neki a félelmem. Fogtam a kezét ugyan, de közben még csevegtünk a dokinénivel. Okultam a múltkori esetből, amikor az összes félelmemet sikeresen átragasztottam rá...
Kicsit átverésnek érzem ebben az oltás dologban, hogy akkora reklámot csapnak az oltóanyagnak, nem kell borogatni, nem fáj a babának, nem gyullad be, stb... Még mikor Bence kezdte kapni a szurikat, a régi oltóanyaggal oltottak, de már piacon volt ez az új, meg lehetett venni nem kis összegért. Akkor nem kértünk belőle, úgy gondoltam annyit nem ér az egész, Bencének nem is volt soha semmi baja a régitől, max. aznap nyűgösebb volt. De mikor az állam fizette már ezt az újat, hát örültem neki. Aztán tessék, Hanna lábát borogattam is -pedig nem kellett volna- mégis begyulladt, be is lázasodott tőle. Egy szerencse, hogy kedélyállapota nem romlott ezalatt sem. Végülis mindegy, az oltóanyag lehet jó, csak az ő szervezete reagál így. De ha kiadtam volna érte a súlyos ezreket, hát a fejem tuti a falba verem...
A hétvégén aztán anyósoméknál voltunk falunapon. Igazság szerint semmi extra-nagy atrakció nem volt. Egy-két csapat gulyást főzött, minthogy verseny... De hát ez nem látnivaló. A színpadon folyamatosan felléptek a falubeli tánccsoportok. Volt egy silány céllövölde, meg délután talán két gagyiárus is megjelent. Ami érdekes volt nekünk felnőtteknek, egy íjjászbemutató, amit a szinténfalubeli Szürke Farkas nevű íjjászcsoport tartott.
A gyerekeknek pedig a legnagyobb élményt az ugrálóvár jelentette. Bence is kérte menjünk oda. Mi, a jólelkű szülők gondoltuk ezt az apróságot igazán megadhatjuk csemeténknek, de odaérve megláttuk a hatalmas sort, ami a bejáratánál kígyózott. Mondtam is Bencének, hogy oké, mehet, de várni kell, mert sok gyerek sorakozik. Érti is az én "majdnemháromévesem', hogy mi az a hosszú sor, meg várni kell. Azt a szót, meg hogy türelem meg végképp kizárja a tudatából, pedig hallja tőlem, szülőanyjától eleget. Szó mi szó, mire körbefordulam, hogy körülnézzek, fiam már ledobta a szandálját és beállt a sorba. De nem ám a végére, a leges-legelejére! A vicc az egészben, hogy fél percre rá, már bent is volt a várban, és ugrált teljes gőzzel. Aztán szólt a síp, gyerekek jönnek kifelé, hogy a következő csoport mehessen be. Bence is kijött nem kis meglepetésemre, de ismét a sor elejére állt. Na akkor mondtam a páromnak, hogy menjünk messzebb, mielőtt ez föltünik a többi, csemetéjével becsületesen sorakozó szülőnek, és meglincselnek minket. :o))) Haza úgy tudtunk jönni, hogy végül, az este közeledtével leengedték a várat. :o))) Igaz még így is volt bőgés, de ez már inkább a fáradságnak volt betudható.
Az esti utcabált és karaoke bulit már ugyan kihagytuk, de nem bánjuk különösebben. Ez a hét úgyis olyan mozgalmas lesz, hogy osztódással kellene szaporodnom, ha mindenhol ott szeretnék lenni. Egész hétre jönnek haza barátnőmék Győrből, szerdán unokahugom jön nyaralni egy hétre és csütökön kezdődik az a bizonyos Klikk fesztivál Kamocsán. A páromnak az a remek ötlete támadt, hogy költözzünk csütörtöktől a mamám házába, ne kelljen ingáznunk haza, ha a fesztiválra is ki akarunk menni. Nem is csapnivaló a terv, de mivel azt a házat egy éve nem lakja senki, ahhoz hogy két pici gyerekkel odamenjünk ki is kéne nagyvonalakban takarítani... Nem tudom még hogy lesz, az is előfordulhat, hogy bezárom magam a kamrába és csak a következő hétfőn bújok ki... :o)))