Pages

ilyetén állnak a dolgok, a helyzet a következő...

Na szóval. Törtem a fejem mostanában sokat, hogy mennyire jó dolog ez az ovi, egyrészt ugye a kaki-gond miatt, másrészt a bepisilés miatt, harmadrészt a rengeteg betegség miatt. Ez utóbbinak jobban zavart az a része, hogy a kisleány fertőződik, ő pedig még sokkal nehezebben birkózik meg a betegségekkel. És nem elhanyagolható az sem, hogy nem volt kézzel fogható/szemmel látható bizonyítékom arról, hogy Bence jól érzi magát napközben az oviban, az óvónő "persze, elvan" kijelentése nekem sosem volt elég meggyőző.
Aztán egy szép estén, mikor Bencén épp kitörőfélben volt a következő nyavalya, és anyai erővel már ezt úgysem tudtam megfékezni, fogtam magam és írtam egy neten is "rendelő" szipológusnak a fönnálló helyzetről, és tanácsot kértem. Jött is a válasz, hamarabb, mint reméltem, igaz még nem a megoldás volt benne, csak pár kérdés, ami pontosítani volt hivatott a felvetett helyzetet. Tehát a második körben megírtam neki, amit kért. A válasz ismét gyorsan jött, nagyjából annyi állt benne, hogy számára egyértelmű a helyzet, vegyem ki oviból, majd tavasszal próbálkozzunk újra, de csak 4 órára, és majd 2009 szeptemberétől menjen egész napra. Pontos indoklás nem volt a levélben, bár szerintem a sok betegség és a hugi egészsége szerepeltek volna fő helyen.
Azért innen még nem vezetett egyenes út a mostani állapothoz, mert még mindig (mint én általában minden helyzetben) rém határozatlan voltam, és nem voltam meggyőződve róla, hogy tényleg ez a helyes megoldás. Szerencsére jött Roki, megvitattuk a témát, és arra az jutottam, hogy bizony nem adjuk föl, egy-két betegség nem tántoríthat el, hisz emellett sok jó dologról maradna le, ha tényleg kivenném. Ezzel a gondolattal feküdtem le tegnap este.
Mai nap fő terve az volt, hogy viszem dokihoz a nagyfiút, mert köhög, fáj a torka és még lázas is, hát ki kell kúrálni. És itt következett egy újabb fordulópont. Az első kérdése az orvosunknak az volt, jár-e oviba, a válasz után pedig az első kijelentő mondata: Ezt most beszüntetjük. Biztos ami tuti alapon még rákérdeztem, hogy tényleg úgy van-e ahogy az hallatszott, de már csak annyit mondott, hogy nem érdemes a picilányt kínozni, hogy megint ő legyen az aki, fuldoklik a takonytól, és ha kell igazolást is ír az ovinak, miszerint tavaszig eltanácsolta a legényt.
Ezután már csak az maradt, hogy szó szerint orvosi utasításra beballagtam az oviba, összeszedtem Bence cuccait, szóltam az igazgatónőnek, és most itthon ápolom az én ex-ovisomat.

Eldőlt, tőlem, akaratomtól függetlenül megoldódott egy nagy dilemmám, és hogy megkönnyebültem-e? Egy nagy csudát!!! Naná, hogy most azt hiszem jobb lett volna neki, ha járhat...http://img.photobucket.com/albums/v298/sealx/icons_smilies/face-laugh.png

6 komment:

Névtelen írta...

Megoldódott a problémád .....bár talán ez a helyzet a nehezebb megoldás.Egyszerűbbnek egyszerűbb és talán az egészségük érdekébe fontos is de 2 örökmozgó csemetével nem lesz túl egyszerű!!!!
Kiartást!!!!Gondolom Rád Bubi!!!!
Gyógypusz a csemetéknek!!!
Mila

Névtelen írta...

nem is lenne igazi a bugyborékolás, ha annak örülnél, ami van. viszont olyan szempontból megértem a 6ározatlanságot, h kemény meló lesz otthon a 2vel(sztem mindenkinek kemény, ha jó anya, ha nem ;) ) meg egyéb szempontból is megértem a kétségeidet, de most így adatott, ezt csináljátok és kész. mindentől van jobb és rosszabb is.
ha majd sikítva a torkodnak esik, h demostazonnal vidd oviba, akkor lehet gondolkodni a tavasz előtti újrakezdésen ;)

Perec írta...

Bubi! Csatlakozom az előttem szólókhoz. Most ez van. Nehéz olyan megoldást találni, ami szinte mindenkinek jó. Én nem csodálom, hogy őrlődsz. Én is, pedig nekem csak egy van, jaj nem egyszerű:( Tudod, jön a közhely, ennek így kellett történnie:)
puszi

Petra írta...

Szia!Exovis hihi:)Mint mindennek van jó és rossz oldala is....a kérdés eldőlt,aztán majd kialakul mi lesz később.Ne izgulj,Bence nem késik le semmiről:)Lehet,hogy ez a sors keze,mert ha összejön a költözködés és amúgy is más oviba megy,akkor jobb akkor kivenni,mikor még nincsenek olyan "kötelélek" barátságok.Aztán újult erővel nekivághat majd az új ovinak:))

goczyka írta...

Nem késik le semmiről ez tuti :D
Majd ugyis látod, Vivinél a végén már előjött, hogy semmi, de semmi nem kötötte le.Lefárasztani se tudtam.(abár ő 4,5 éves volt már mikor kezdte)
pussz, kivi vok a másik psziho bácsi mit ir neked :)

Évinene írta...

Bubika ilyenkor tényleg a nagyobb korkülönbséget áldom nem kapott el soha Zsoltikától semmit a lány mert nincs is nagyon mit ugyanis már kinőtt a betegeskedésből a fiam.
Én is kivettem volna mennyi idős is a kisfiad? nálam ugye munkahely miatt kötelező volt az ovi mire a lányom megszületett akkor meg már a korából adódóan lett kötelező az ovi. De csak 4évesen vittem volna még amikor megszületett ( agyam akkor még így gondolta)

Összes oldalmegjelenítés


Rendszeres olvasók