Szösszenet

Így télidőben, még karácsony előtt előfordult, hogy a délutáni sétából már sötéttel jöttünk haza. Egy ilyen alkalommal történt, hogy amint ballagtunk otthonun felé, két idős hölgy, egymásba karolva, öregesen, cammogósan jött velünk szembe. Az egyiknek hatalmas szőrmegallérja volt és szőrme sapkája. Meglátván ezt egyszem fiúgyermekem a következőt kiáltotta:
- Anyu! Medve!

Úgy érzem nemsokára Hanna is csatolja a magáét a beszólások listájához, egyelőre ott tart, hogy:

mamma, baba, papa, mmmmm...ma (asszem ez utóbbi én lennék, mint anya), és tak tak, ami annyit tesz tik tak.