Rém büszke

...vagyok a nagyfiamra. Ma karneválon voltunk. Az úgy van, hogy nálunk a rendes ovis karnevál csak elő- vagy utóhangja a nagy bulinak. De pssszt!-még végén sértődés lenne... Van az a másik maszkabál Kamocsán, ami a farsangi szezon legjelentősebb eseményye gyerek- és szülőkörben, el is járunk rá minden évben. Hála a jó égnek mindig volt akkora gyerek a családban, hogy lehetett, most meg mióta saját gyerekeim vannak, annál jobb. Na ez volt ma. És ennek hagyományai vannak. Pl. minden évben van menyasszony és vőlegény, akik táncolnak az elején, a gyerekek fánkot és teát kapnak, és egy bazinagy gyerekbuli az egész rohangálással, tánccal, bolondozással. És minden gyerek mond a jelmezéhez illő verset is, amit szinte mindig az ovónők írnak, jelen esetben a keresztanyám. Bence is megkapta a maga pár sorát, amit meg is tanítottam neki, bár sok reményt a karácsonyi ünnepségen bemutatott szereplése után (meg se nyekkent, csak tátott szájjal bámulta a közönséget, míg a többiek szavaltak...) nem fűztem hozzá, és nem is vártam tőle el semmit. Nem mindenki szeret szerepelni. Szóval. Az egész azzal kezdődött, hogy a vőlegény elsírta magát, mikor meghallotta a mikrofonon keresztül saját hangját. Itt apával már összelestünk, mikor rohan bőgve hozzánk Bence, aki amúgy sem egy bátor hős hírében áll. Meg is jelent, de kiderült csak a lába viszket a gumicsizmában, gyors vakarás és mars vissza. És láss csodát! Mikor rá került a sor, kiállt, és egy két szavas segítséggel, szépen és érthetően elmondta a verset, ami így szólt:

Kamocsai halastóból
kifogtam egy keCeget,
úgy gondoltam hazaviszem,
ficánkolt már eleget.
Kisütni majd az anyukám, (édesanyukámnak titulált élőben)
szép pirosra délre,
én meg a nagy ho-ho-horgász
megeszem ebédre.

Hozzáteszem Hanna fehér (pocakos-sonkás) pillangóként szálldogált a kultúrházban, és hát na. Megnézhette/meghallgathatta Kamocsa a Sukolákat!
Fényképes illusztráció és videó-beszámoló lésőbb...