ovi

Eljött a pillanat, amikor nem volt okom tovább halogatni Bence visszatérését az oviba - hacsak számításba nem veszem azt a tényt, hogy meg van rá az esélye, hogy szeptembertől másik oviban kezd - így hétfőn hosszú idő után újra megjelentünk a katica csoport ajtajában. Nem is volt gond, az újdonság varázsa hatott, délután jöttem a kölyökért, aki mindent megevett és aludt is. Kedden már bezzeg zengett az ovi tőle, én kívülről toltam a gyereket Katinéni meg bentről húzta, így tudtuk maradásra bírni. Ettől persze én is csak kóvályogtam egész nap, járt az agyam, hogy valyon van-e ennek értelme. Szerdán bebizonyosodott hogy van, mert már ismét nyugodtan ment be Bence az osztályba. Ma ugyanaz, már barátja is van, és délután meg majális volt az udvaron, szülők-gyerekek, együtt buliztunk. Az ugrálóvárból alig lehetett kirángatni. Este hét óra volt, mikor hazaértünk, egyből a kádba a gyereksereget, mikor már pizsiben voltak és vártuk, hogy apa hozza a tejet, kérdeztem tőle szeret-e oviba járni, amire azt válaszolta, hogy igen, és hétfőn is megy, nem sír már. Akkor adtam egy csókot az okos fejére, és már tudtam is, hogy megint miénk a főnyeremény. Nem véletlenül tűnt már reggel rekedtnek a hangja. A lázmérés eredménye 37,4 lett, ami mostanra elérte a 38,1-et, plusz sugárban visszahányta a három deci tejet, amit kiivott...

Nem tudok mit hozzáfűzni, csak mélységesen elszomorít, hogy mikor végre jó idő van, bent kell szenvednie ebadta kölykömnek.

ui:Pedig Hannának is jót tett a bátyus távolléte, valahogy nyugisabban tud aludni délben. Tegnap két órát durmolt, ma meg másfelet, amivel az összes eddigi rekordjár megdöntötte, sőt...