Az elmaradottak sűrítve - sok képpel

Nemhiába vártam a nyarat egész idő alatt, míg nem volt nyár, zajlik is a javából. Hát most egy (reményeim szerint gyors, mert dolgom lenne) összefoglaló az elmúlt pár napról...

Kezdődött az egész azzal, hogy július 20.-án vettünk egy házat. Csak úgy, mert házat venni jó, és tellett is rá (hehehe-jó duma), hát mé' ne vettük volna meg. Hogy benne lakni mikor valaha fogunk-e, az még a jövő titka, de mi azon vagyunk, és néha hiszek is benne, főleg ha nem megyek oda, hanem csak itthon gondolok rá...

Aztán még ugyanaznap hazaérkeztek barátnőm és a nem kevés gyerkőce mamázni, aminek mindig örülünk, én - mert tényleg jó együtt lenni, meg a kölyök - mert: anyu, jön a Bulcsú?!!!, és tuti Hanna is fog majd, ha már elmondásból is megérti mi a pálya. Egyelőre inkább sodródik velünk, bár lehet még itt bármi. Szóval ennek örömére kedden az egyik itteni játszóteret bitoroltunk, majd három csudálatos napot strandoltunk Kamocsán, a mi falunkban.

Közben én vettem egy bicajt,

Jó kis járgány, igaz a fölszállás meg a leszállás cirkuszi mutatványra hajaz, és csomagolni se kell rá sokat, mert a legfontosabb se fér már rá sehova, de azért nagyon akartam már és szeretjük is mindhárman. Megérte. :o)

mert az kell a ház mellé, és össze is lehetett veszni érte a zurammal, meg Bence egyszer nemtudtuknem-e belefúlt a Vág vizébe, de végül is meglett,

Egyik percben még a vízben játszott, másikban meg az apja azt kérdezgette, látom-e valahol. Hát, írásban nem tudom kifejezni mit éreztem abban a bő 5 percben, mire kiderült a parton ment el látni vélt unokatesók után... Mellesleg a story félig titkos, a gyengeidegzetű nagyszülők csak a finomított változatot hallották!

izgalmak meg kellenek - bár talán ilyenek inkább nem. Akárhogy is, ez egy remek hét volt már eddig is, és a hétvége még csak ezután jött.
Szombaton anyósoméknál bandáztunk. Hazajött a sógor, nevezetesen a kölykek keresztapja Angolhonból nyaralni, és volt egy kis ''Isten hozott itthon-előszülinapi-utónévnapi-mindentegybe-kinek mi passzol" eszemiszom. Beszélgettünk, együtt voltunk

és kaptunk egy rakás mindent, amit ezúton is köszönünk az illetékeseknek. A fölsorolás lejjebb. Este még itthon sütöttem tortát, MERT!!! vasárnap a gazfickóm betöltötte a negyedik évét.

Ide illene egy szülés-élmény beszámoló, de most azt inkább kihagyom. Viszont helyette itt és most:

Az összes kommentelőnek nagyon szépen köszönjük a gratulációt és megemlékezést!

Konkrét babazsúrt nem tartottunk, de azért átjöttek tesómék, a porontyaink másik keresztszülei, meg a lányaik,

és volt egy kis vigalom. Tortával, dinnyével, ajándékkal,

A kép nem teljes. A lovagos könyvért (szuper könyv!) és a szerelhető motorért köszönet a Sukola mamának, az autóért és a sportruháért pusszancs Vendi keresztapunak, a pénzt Szabolcs mama adományozta, a dugós puskát meg mi a szülők és persze a hugi ajándékoztuk. Ehhez tartozik egy szösszenet is, mert ugye én vitem a szobába be a tortát, az apja meg az ajándékot. Később délután meg kérdezi tőlem a kölyök: -Anyu, és a Te ajándékodat nem kapom meg??? Ami pedig nincs a képen: a kék póló párja és három kiautó a keresztszülőktől, és egy SOLO kártya Zsuzsa barátnőméktől.

ahogy illik. Panaszra oka senkinek nem lehetett - remélem.
Ezután volt talán egy-két lazább nap, konkrét program nélkül, amikor inkább csak az új bicajt próbálgattuk, eltekertünk ide-oda,

bár a városból nem jutottunk ki, mert nekem még nincs sisakom... Aztán voltunk megint strandolni a maradék, eddig még nem említett mostoha és nem-mostoha unokatesókkal, kijártunk a kertbe, pofozgattuk a házunk (kösz a mamának is, mert vigyázott a gyerekseregre, de főleg JULINAK, aki nélkül nem tartanánk ott ahol!) - ami egyelőre nem szépít, hanem inkább ront a helyzeten. Aztán egyszeriben, egy ártatlan bicajozás alkalmával megintcsak besűrűsödött a program, ugyanis megláttunk egy plakátot, melyen azt hirdetik, hogy lovagi tornát rendeznek a Szigeten (helyi liget, vagymifene) szombat és vasárnap este... Több se kellett családunk férfi és majdnemférfi-tagjainak, mondani se kell, mennyire bezsongtak. Ehhez jön a mára eső kamocsai falunap, meg a keresztlányaim szülinapja, egy újabb strandolási lehetőség... Ha egyszer valami beindul! Bennem megvan az fölösleges tulajdonság, hogy egy ideig próbálom beosztani az időnket, és úgy megszervezni a programokat, hogy mindenkinek jó legyen, de ezt egyszercsak fel kell adni, és csak hagyni, hagy follyannak az események a maguk útján.
Így lett, hogy ma délelőtt kimentünk a kertbe. Csemetéim kapásból víz után kezdtek szimatolni, hát kitettem az anno erkélyre vásárolt 90 cm átmérőjű kismedencét, ami két gyerek estében már igencsak nevetséges, még akkor is, ha előző nap még a régi kiskádban "űzték az ipart" ketten.

Mikor ezt beláttam, bepattantam az autóba, és vettem egy közel 2 métereset fölfújható medencét, ami már kényelmesen elég volt mind a négy helyszínen tartózkodó gyerkőcnek. Súlyos euróktól szabadultam, de evvan', nekünk ez lett a tengerpart, mindenesetre úgy tűnik nem volt rossz befektetés. Így már délelőtt is ázhatnak a BenceHannák és délután még mindig mehetünk a Vágra. Napközben megdumáltuk apjokkal, hogy a lovagi tornára csak vasárnap mennek a fiaccsal, és bár szerintem el is lehetne hagyni, mert a medence és benne lévő víz már kimosta a kisebb Sukola fejéből ezt a lehetőséget - legalábbis kivülről így látszik - de a nagyobb ragaszkodik hozzá. A keresztlányok köszöntését meg eltoltuk hétfőre, mert ez tűnt logikusnak, és így még egy kis falunapozás is belefért koraeste, amiben volt ugrálóvározás utolsó erőből, Hanna által csúszdán fejjel előre lecsúszás és gulyás-evés is.
Mire pedig eddig jutottam a blogolással kiderült, hogy se rövid, se gyors nem vagyok - bár ezt sejteni lehetett- jócskán elmúlt éjfél, és még jön az utóirat: amiben köszi mindenkinek a Bence pisilési szokásait orvosolandó ötleteket, mi ehhez


folyamodtunk. Kéznél is volt, meg egyelőre úgy tűnik be is vált... :oDDD