Fő a szimmetria avagy a fogas kérdés

Szóval izzzé. Megvagyunk, meg minden, és most jöttem is a blogomban tátongó űrt egy kis képpel meg videóval kitölteni, hogy aztán fokozatosan visszatérjek a blogéletbe -remélem sikerül magam rászedni, saját és a gyerekeim érdekében*.

Írtam nemrégiben, hogy azért (is) hanyagolom a blogolást, mert próbálom a lánylényt életben és éppségben megtartani. Ez továbbra is érvényes, de teljesíteni csak hellyel-közzel sikerül. Azt is említettem, hogy nemrégiben lecsorbult a foga, pontosabban a fölső bal egyese. Már bele is törődtem, és még jó, hogy ez csak tejfog, egyetlen dolog bánt, hogy nehogy ennél a hibánál kezdjen romlani a foga, de majd benézünk fogorvoshoz, hátha lekeni valamivel, vagy nemto'm, addig meg mossuk rendületlenül... Viszont Hannát nagyon bánthatta, hogy nem egyformák a fogai, mert egy őrült játék keretén belül (kis testvéri rásegítéssel) nekirohant az ajtófélfának és szinte hajszálra ugyanúgy lecsorbította a másik, szomszédos fogát is. Ábra:


Érzéseimet itt most nem ecsetelem. És igen, szerencsére nem is olyan vészes, csak mintha csipkés lenne a foga, de továbbra is a fogromlástól tartok, de ezt majd a fogorvos... Vagy műfogsort kap közelgő szülinapjára... Esetleg pótszülőket, ha a szomszédok kihívnák a gyámügyet -sokat sírt mostanában éjjel, mert próbáltam nem szoptatni, és éjjel ugye még jobban hallatszik, de ez egy másik bejegyzés lesz- el nem hiszik, hogy nem én bántom.

Hogy ne érjen véget a post ilyen kurtán és furcsán elmesélem, hogy Hanna igazi nő lévén még most sem volt megelégedve mosolyával, így a következő tervet eszelte ki. Egy este -épp a konyhában tartózkodtunk- kihúzta a pad alól a levesesfazekat. Beleült, majd elvégzett egy két tornamutatványt, aminek a vége az lett, hogy valahogy rálépett a fazék szélére, ezzel a mozdulattal seggre is csüccsent, a fazék meg- akár a mesékben a gereblye - nekicsapódott a fölső ajkának, kishíján kicsapva a két csorbult fogat. Szerencsére megúszta egy kis vágással az orra alatt (bár gyanús, nem ütött-é a fazék -ami zománcozott, éles peremű- lyukat a szájába mint anno Bencének volt, mert bent is volt vér) meg némi bőgéssel. Hát ilyenek vannak így ünnep alkalmából.

Most pedig, így a vége felé pár illusztráló videó, ami azt mutatja, hogy eleven a jány.

Ezen az alsón látszik az akvárium, amelyiknek ütközve szerete Hanna a sebet a fején. Jelzem a matrac nincs mindig a földön, akkor sem volt... :o)