válasz - avagy hogy szolgált a hám élesben

Először volt Hannán, mostanáig csak fenyegettem vele. :o) Sztem jó dolog, nagyon jó, ikreknél is, vagy olyan gyereknél mint az enyém, aki kezet nem ad, ha mégis megfogom egész testsúlyával ráereszkedik és ordít belőle a világfájdalom, és folyton szökik. Naponta százszor biztosít róla hogy szeret, szóban és tettekben, de ez a szeretet nem akadályozza meg abban, hogy utcán, bárhol, tömegben, boltban meglógjon tőlem, mert neki az a vicces ha elbújhat, én kergetem, vagy kiabálok, vagy mérgelődöm mert mire megtalálom magasra mászik, és nem számít se autó, se biciklis, se ember, se állat, ha elunja az aktuális tevékenységet már fut is...
A hámmal szabadon mozoghat, persze amíg megyek utána, de nem tud meglógni. Nem ránt nagyot, ahhoz nem elég hosszú a vezető része, hogy nagy sebességet érjen el a gyerek. :oD De nem is rántja ki a kezemből, mint ahogy a kezét kicsavarja. Szabadok a kezei, lehajolhat - ha a kezét fogom akkor nem igazán, szöszölhet, én meg körülnézhetek annélkül, hogy patakokban folyna rólam a víz.
Akármilyen unszimpatikus a mintagyerekek szüleinek, vagy a gyerekteleneknek, nekünk bevált. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mostantól mindenhová csak hámmal megyünk, de valószínűleg mindig a zsákomban lesz, és ha tömegbe, vagy olyan helyre megyünk, akkor előkerül.
Végül pedig megjegyezném, hogy Hanna egyszer se mondta, hogy szedjem le róla, pedig nem az a típusú gyerek, aki ne fejezné ki az akaratát...
Ezúton is köszönjük FESZTERnek és GABInak, akiktől kaptuk, csók nekik Angolhonba! :o) Akinek nem inge, ne legyen gatyája, a többiek meg... Hámra fel!