a gazda(g)ságunk

Már régebben be akartam mutatni családunk (3 hete) új tagját, de az a helyzet, hogy nem igazán szereti, ha fényképezik. Jobban mondva nem is azt nem szereti ha fényképezik, csak épp nem ér rá megállni, inkább a gépet vagy a fényképészt kóstolgatja, mert ez mind jobb móka, mint a pózolás. Ezért jobbára csak ilyen képek születnek róla:




De nem adtam föl, és most mégiscsak be tudom vezetni a társaságba teljes pompájában a lappantyúfülű SUKOLA SZOTYOLÁ-t, vagy ahogy a barátai szóllítják: Szotyit. :o)

Hát ő lenne az, Őkutyasága, fajtája szerint (hát nem épp standard, de az meg má' kit zavar) simaszőrű tacskó hölgy:

A képen háttérben a háromcsirkék, Athos, Porthos és Aramis. :oDDD

Úgy érkezett hozzánk, mint derül égből a villámcsapás, és ha hiszünk a sors kezében, vagy a Mindenhatóban, akkor Ő nekünk jött a világra. Mi meg nem bánjuk, sőt...
Jellemét tekintően, rettenetesen kiváncsi, és vidám, játékos. Meg van a saját kis kutyaakarta, amivel a kennelt rövidtávon kizárta az életéből, szerencsére ez még nem járt együtt a házba való beköltözéssel, mindenki örömére lett köztes megoldás. Szenvedélybetegsége is van, egyrészt ugye mint a kiskutyák nagytöbbsége ő is cipőfetisiszta. Bár ez nem a lopásban és rágcsálásban nyilvánul meg (egyelőre), hanem inkább abban, hogy orrát mélyen a frissen levetet lábbelibe fúrva tud a megbékésebben aludni. Fene a gusztusát! :oDDD Ezenkívül pedig besegít a kertgondozásban, és most nem is elsősorban az ására gondolok, hanem hogy mily' lelkesen gyűjtögeti a meztelencsigákat, amelyek azután jóízűen megcsócsál... Fene a gusztusát másodszor is! :o)

És ha már képek, meg állatos képek, és képes állatok...

Mutatom még Sukola "Oroszlánszelídítőleszekcsakazértis" HannaCsuszát, a rettenthetetlent! ( = a macskák rémét - a szerk. megj. :oDDD)

A képen: balra Lukrécia cicahölgy, jobbra Bordó kandúrfi, középen meg a nő-bár ez nyilvánvaló. :o)