Úgy kezdődött, hogy unokatestvárem pici lány -Édua Csenge- egy éves lett nemrég, és a boltban vásárolt ajándék mellé akartam valami picit, valami kedveset, valami személyeset, valami pici kezekbe valót, csak nem tudtam mi lehetne az. Aztán láttam valahol Berg Judit Cipelő cicák című könyvét, és már gondoltam, hogy ez lesz az igazi, egy macsek. Elsőszülöttem a rózsaszín-sárga cica, ő lett volna az ajándék, de hát Hanna jött, látott és győzött... A cicc meg maradt nálunk. Így született a zöld orrú kandúr, végül is ő vándorolt a pici lányhoz Gútára.
A fonalat illetve maradék, abból is mindenféle, töltelékük rizs. Leírásuk meg nincs, mert csak amolyan szemre szaporított-fogyasztott fajták, ezért is lehetséges, hogy a zöldorrú kandúr soványabb és magasabb. Ők indultak a horgo-blog amigurumi versenyén is, de ott nem nyertek.
Végül is lényeg, hogy itthon sikerük volt. Most már hajthatunk a könyvre. Ismeri valaki?
1 komment:
Ez marha jó!!! :-) Láttam már kötött verziót, de egyrészt annyira nem jött be, másrészt nem is tudtam, hogy ennek könyv-előzménye is van...
Szuper! Kicsilánymikulásra ideális a könyv+cica párosítás... Hm?!
Amúgy meg mea culpa ésatöbbiek a nemjelentkezésem miatt, de baromi zűrösnyűgös volt az otthon töltött idő most, ráadásul Jenő beteg is. De azért nyugodtan utálhatsz (egy picit)! :-)
Megjegyzés küldése