Nagyon magos (vagy inkább lapos?) sós ropogtató

Nem szoktam zenéket linkelni, de ma ahogy ezen a bejegyzésen járt az eszem, folyton ez a dal ugrott be. Ha pedig már enniyre ide kívánkozik, egye fene... :o)



Merthogy bál lesz, itt is, a piciny Kamocsán, a szülők és ovibarátok farsangi batyubálja. Erre készülődvén sütöttem ezt a fogalávalót, a nagyon magos lapos ropit, amit jópofáskodva nevezhetnénk cinkeháromszögnek is a cinkegolyó után szabadon. A dolog készen, frissen sülve így néz ki:


...és így készül:

Hozzávalók

• 250 g margarin
• 1 pohár tejföl
• 1 kiskanál só
• fele-fele arányban annyi sima liszt és zabpehely, amennyit a margarin és a tejföl fölvesz.

Ezekből a hozzávalókból tésztát gyúrtam, majd bő ujjnyi vastagra nyújtottam. Ekkor megszórtam a tetejét olajos magvakkal, naparaforgóval, tökmaggal, lenmaggal, mákkal, dióval, de lehet akár szezámmag, fenyőmag, szerintem mogyoró is. Minden magból bővel szórtam (érdemes nagyságsorrendben használni a magokat a legnagyobbtól kezdve), hogy a tészta ne látszódjék, eztán pedig a tésztát még vékonyabbra nyújtottam, olyan fél ujjnyira. A nyújtás által a magok egyrészt picit eltávolodnak egymástól, ezért kell vastagon szórni belőlük, másrészt alaposan belenyomódnak a tésztába. A kinyújtott, magokkal megszórt tészta tetejét megkentem tojással, amit előzőleg sóval, vagy ételízesítővel, esetleg egyéb fűszerrel ízesítettem, majd pedig pizzaszeletelővel (ennek hiányában késsel) tetszőlege formára metéltem. Nálam a háromszög volt a menő, de lehet csíkokra vagy négyzetekre is, kinek hogy tetszik. Nem maradt más hátra, mint 8-10 percre benyomni a 180-200 °C -ra előmelegített sütőbe, majd pedig gyorsan kapni utána, mert ha nem igyekszik az ember könnyen előfordulhat, hogy ropi helyett csak egy ilyen kép fogadja...



update: a magos-lapos elnevezésért köszönet Zsuzskának!