olyan nap

Vannak olyan napok, amikor nem sok értelme van fölkelni az ágyból...

Reggel már sejthettem volna, mikor 5 percenként nyávogott, bőgött valamelyik gyerek, hogy ez is egy olyan nap lesz. De én, a naiv fittyet hányva a vészjósló jelekre elhatároztam, hogy egy kis portalanításba fogok. Semmi őszi nagytakarításra nem kell gondolni, épp csak fölmosni, meg pört töröli, nagyjából összeporszívózni akartam. A kezdeti lendület hamar fogyott. Először csak Bence húzott gumicsizmát, hogy segít a fölmosásban, amikor ezt elunta nekilátott módszeresen romba dönteni a lakás fönnmaradó helységeit. Ebben persze a hugi is jó társnak bizonyult. Végképp akkor adtam föl a harcot a természet erői és a kölkök ellen, mikor Hanna magára borította az egész vödör vizet, amiből előzőleg már fölmostam. Ezután már csak annyi erőm maradt, hogy eltakarítsam a romokat, és holtan estem volna össze, ha nem marad meg a remény, hogy a holnap talán szebb lesz... Annál inkább, mert fodrászhoz megyek. ;o)