ex-ovis

Bence újabban valami struccpolitika-félét eszelt ki magának a rosszalkodáshoz. Fejébe vette, hogy ha én nem látom, hogy butaságot csinál, akkor az már nem is butaság, vagy nem baj, ha csinálja... Fogja az ollót, a fejéhez teszi, és belevág a hajába. Ha szólok neki, hogy ne csinálja, fogja magát és fut a másik szobába: anyu te meg maradj ott, akkor nem látod. Ma ugyanez a vízzel. Hozta a csőrös poharát, hogy vegyem le a tetejét. Én se ma jöttem le a falvédőről, rögtön átláttam a helyzetet, visszanyomtam a poharat a kezébe, hogy inni így is lehet, vizeskedni meg majd este fog a kádban. Ki látott már olyat, hogy egy háromévest ilyen könnyen le lehet rázni, nekem se sikerült, a kölyök kötötte az ebet a karóhoz, hogy de csak vegyem le, mert majd ő elmegy a másik szobába, és úgyse látom... Próbáltam a lelkére beszélni, hogy ez azért nem így működik, egyelőre azt hiszem nem túl nagy foganattal, de remélem a magot elvetettem, és majd mihamarabb csírázásnak indul...
Mástéren ugrott egyet a kölök fejlődése, elértük a "miért?" korszakot, ami arról szól, hogy bármit mondok neki, mindig visszakérdez, hogy: És miért... A pontok helyére pedig a leglehetetlenebb kérdéseket illeszti. Még csak pár napja kezdte, és élvezem, mert vártam ezt az időszakot, de azt hiszem még sok türelemre lesz szükségem. Azt, hogy megint egy nagyobb ablak nyílt a tudatában, abból is észrevenni, hogy pl. tegnap este e-mailt akart írni a Jézuskának. Hiába, a modern kor gyermeke. Mondogattam neki, hogy találja ki mit szeretne kapni karácsonyra és majd írunk levelet, neki meg kapóra jött, hogy egy ismerősnek írtam... És hogy a témánál maradjunk, részemről felvetődik még egy probléma. Mi van akkor, ha én, mint szülő már kitaláltam mi lenne az az ajándék, ami értelmes, és hosszan élvezhető, és szerintem ideális - LEGO, de a büdös kölke homlokegyenest mást akar. Először csak egy Villám McQueen-t, aztán azért távirányítós legyen, (itt jönnek elő az oviban elszenvedett sérelmek, hogy a más gyereknek volt, neki meg nem, mert kis lökött még, és kölcsönkérni se merte gondolom, meg emígy is, neki az kell, mert az baromi jó dolog...), ma reggel meg pedálos traktort akart. ( Ez utóbbin igaz törtem én is a fejem, mert már rég olvadozik tőlük, de nem hiszem, hogy kihasználná.) Erre mondom neki, és mi lesz a Villám McQueen-nel? És... Vág az esze, mert kapásból rávágta, hogy kétfélét kér, távirányítós V.McQ.-t, meg a pedálos traktort. A kérdés magától adódik, mennyire csalódik egy hároméves gyerek, ha nem pontosan azt kapja, amit kért? Mindent nem kaphat meg, mert ezekből a kívánságokból egy se olcsó, hát valamit ki kell hagyni. De melyiket? Aki tud okosat, hajrá!

ui: Hála a jó égnek, Bence gyógyulófélben, ami külön öröm,mert a fél percenként elhangzó, fejhangon leadott sivításból, hogy: ojjom,ojjom,ojjom,fújdkiazojjom,deazonnal... ennyi épp elég volt ahhoz, hogy komolyabb agykárosodás nélkül vészeljem át. Nem szép dolog az, ha valaki így ír a saját csemetéjéről, de bármennyire szeretem őt, és tényleg nagyon sajnálom, mert tudom milyen az betegnek lenni, egy anyának is véges a tűrőképessége, miért nem elég azt egyszer mondani, hogy: fújd ki az orrom, ha már magának nem tudja...