Reggel nyüszöve indult a nap, de... és itt jön a lényeg: seccperc elhatároztam, hogy semmi nem hoz ki a sodromból, és nem csinálunk konkrét terveket, főleg nem olyanokat, amik időhöz kötöttek. Így történt, hogy nyugiban lezajlott a reggel, aztán pedig egyszer csak fölöltöztünk és kimentünk sétálni. Simán belefért, hogy elmentünk tojást venni, ami azért nagy szó, mert Bence bicajjal jött, és kicsit féltem az előttünk álló távtól (mert ő inkább csak rövidtávon versenyzik), de megintcsak arra gondoltam, hogy max. nem hozunk tojást. Ezután ebédelt mindenki önmagához méltóan, majd Bencét sikerült ágyba dönteni, és nem sokkal később Hanna is elaludt a puttonyban a hátamon, miközben én muffint sütöttem uzsonnára. Pedig mikor a tésztát kevertem még vígan cuppogott... Sőt, közben még egy mosást is bedobtunk, késő délután meg már csak játszás és sátorozás/bunkerozás, nevetgélés, szórakozás volt. Közben Hanna most már határozottan elindult (ez 2-3 méteren megy egyedül) és élvezi.
Csak az esti cécó zajlott picit döcögősebben, Bence csendes pihenője túl jól sikeült, nem volt fáradt, ezért későn aludt el. Másrészt ehhez már azért úgy-ahogy hozzászoktam, ez általában is a napjaink legkritikusabb pontja.
Nem könnyű őket ágyba-rimánkodni...
Hm... Egy jó napról feltűnően kevesebbet lehet írni, nincs rajta sok cifráznivaló. Talán csak mert úgy jó, ahogy van, fölösleges szépíteni. Sok ilyet! ;o)
2 komment:
úgy beza! sok ilyet!♥
aztán majd, ha sok lesz a nyugis napokból is, megtanulsz ezekről is litániát írni ☺
Gratula a menő manónak :)
Azért nem mindig lesz minden tökéletes, csak a gyerekek :)
Megjegyzés küldése