Az idei nyár vége azonban hűvösre sikeredett, és első mikor bizonytalan lépés gyanánt megszületett Hanna lábbelije, már tudtam, hogy csak egy hajszál választ el tőle, meg egy gombolyag fonal és a megfelelő méretű horgolótű. Abban a pillanatban (vagy egy picivel azután) ahogy minden ingredencia a rendelkezésemre állt már neki is estem, és elkészítettem a vágyva vágyott ''manuszt''.
A legszebb az egészben, hogy ez nem az a tipusú vonzalom, amikor a vágyódás tárgya birtokunkba jutásával elveszíti vonzerejét, épp ellenkezőleg...
Szegényt befejezni is alig tudtam, pántot és gombot is csak a napokban kapott, pedig nyűvöm már egy ideje. De most már kész, és lesz folytatása is, sőt azon töröm a fejem, hogy kaphatna olyan talpat, amivel bírná a nyarat, mármint úton útfélen...Egyetlen kis hibája van, hogy a gombjai törökülés(félé)ben kegyetlenül nyomják a lábaim, de azt hiszem ezen lehet segíteni, ilyen apróságokon nem akadunk fönn, mindössze egy gombátültetésre lesz szüksége valamikor a jövőben. :oD
2 komment:
Jujj, ez nagyon tetszik! Az ilyen jellegű cipőket is szeretem, a színek is a kedvencek között vannak, szóval nagyon bejövős:)! Grat!
Ne tessék törökbe ülni csak görögbe és máris nem nyomja :D nekem ilyesmit, Kira kapott mikor pici volt annak bőrből volt a talpa, csak nem tudom az meddig birná az utcai strapát :) DE vegyél 1 kinai tornacipöt , vágd le a talpát és ezt ragasztd rá :)
minek a szóellenőrzös bigyo ,még mindig nem szeressem :P
Megjegyzés küldése