Ugye mióta Hannus ütötte verte a fogait, mindkét gyereket rendszeresen hordom fogorvoshoz. Az utolsó látogatásunkkor pedig Bence bónuszba kapott egy beutalót a fogszabályzó-specialistához.
Ma elintéztük, voltunk nála. Eredmény? Azt kérdezte, hogy nem volt-e valami balesete kiskorában. Mondom neki a fogorvosunk szerint ezt a defektust tőlem örökölte, mutatom a fogsorom, ő erre, hogy a kölök fogai az enyémektől is rosszabbak. Szó szót követ, és mivel szerinte Bence még kicsi, hát visszavárja őt két-három év múlva, de addigra tanuljon meg szlovákul.
Kedves, nemdebár?
Pedig ha túltekintek a sértődöttségen, talán még igazat is adok neki.



5 komment:
hű, mert ő csak szlovákul és csak a gyerekkel hajlandó beszélni? gyerekkoromban mindig bőgtem, ha egy doki románul akart velem beszélni, mert lecsesztek, amiért nem tudok. kamaszkoromban direkt nem beszéltem velük románul, felnőttként kerültem a románokat. Végülis célt értek.
Teljesen megértelek, de hogy őszinte legyek, én ezt szeretném elkerülni. Ezért már tanul szlovákul. Tudja, hogy mi magyarok vagyunk, de meg kell tanulnia a nyelvet, ha boldogulni akar ebben az országban. Nem kell szeretnie, de ne is utálja, és ha majd egyszer úgy dönt, hogy elmegy innét, azt hiszem meg fogom érteni, és támogatni fogom, de az nem mostanság lesz, úgyhogy addig marad a nyelvtanulás, ha nem is világnyelv. Szerencsére élvezi, és azt hiszem van is hozzá érzéke. :o)
Pechjére nem Kanadában élünk... :o)
Tetszik, amit írsz, igazad van, adott országban, adott ország nyelvén kell megtanulni boldogulni (sajnos, vagy szerencsére). Külön jó, h. élvezi a nyelvtanulást, asszem gyerekként nekem is könnyebb lett volna, akkor talán az utálatig sem jutok el, bár talán ahhoz hozzájárult az "ősmagyar" rock, meg Wass Albert könyvei is:D.
Én csak reménykedni tudok, hogy a globalizáció és a világnyelvek helyett győz majd a gyerekeimnél az "ősmagyar" rock és Wass Albert...
Megjegyzés küldése