Uff...
Nem vagyok macskaszínszakértő, aki jobban belelát javítson majd ki, de az én meglátásom szerint ketten vannak fehér-cirmos szinűek, ketten egész cirmos, (vagy tigriscsíkos, de faluhelyen elfogadott a vadmacskaszínű megnevezés is), ők olyanok mint az anyjuk, csak perpill úgy tűnik élesebb kontrasztokkal, és egy hamuszürke-csíkos.
Legalább hárman, de inkább négyen közülük szerető gazdát keresnek, bár gondolom nem a blogolvasóim közül kerülnek majd ki, de hátha. :o) Ingyen, ajándékba lesznek elvihetők, max. annyit kérek, hogy ha kinti cicák lesznek a leendő gazda vállalja az ivartalanítást. Igen, igen, bagoly mondja, de nekem most rettentő bűntudatom van, hogy ennyi macskát hoztunk erre az amúgy is gazdátlan macskákkal teli világra, úgyhogy Lukréciánk is ellátogat nemsokára az orvoshoz, mert jobb későn, mint soha...
Nos, macskahírekből mára ennyi, de lesz még folytatás. :o)
5 komment:
Juj, de aranyosak!!! :-D
VÉGEZTEM!!! Holnap dolgozol?
Gratulálok!!
Igenm azok, kis kukacok, és igen, sajna estig... :o(
Akkor a találkozó most kimarad, sajna.
Gyertek el valamikor! Ha korábban nem, akkor ütemezzétek a gyerkőcfesztivál idejére!
Mi júni elején jövünk megint előreláthatóan.
Nagyon kis cukrok! :o) Én nagyon szeretem a cicákat, de sajnos felnőttkoromban allergiás lettem rájuk. :o(
Azért egyszer mi is megmentettünk egy kidobott fehéret, amit igyekeztem kerülni, mert mindjárt kiütéses lettem, ha megsimogattam, de sajnos mehetett a szomszédba, mert kiderült, hogy a most 13 éves fiam is allergiás a cicákra. :o(
Ok Zsuzsa, majd igyekszünk. :o)
Altair, hát napról napra szerelmesebb vagyok beléjük, és egyben kezd aggasztani, hogy mi lesz aznap, amikor majd kijönnek mostani búvóhelyükről. Két (majdnem)tacskó kutyánknak ugyanis minden zsákmány ami mozog...
Amúgy meg erősen gondolkodom, hogy egy kandúrból közülük szobacicát nevelünk, de ez még csak gondolatcsíra... :o)
Megjegyzés küldése