Egy nagy gondom van csak. Pontosabban kettő, egy kicsi és egy nagyobb. (Ha számszerint vesszük akkor egész három.) Konkrétan egy darab vakond, ez lenne a kisebb gond, és a két kutya, ez pedig a nagyobb.
Ugyanis a vakond épp az én kakukkfüvem és snidlingem között tör(túr) a felszínre, aránylag rendszeresen, amit mondjuk még lenyelek, mert tényleges kárt nem okozott, legalábbis nem vettem észre, a halmot amit csinál meg szétgereblyézem, és kész.
A két vadász viszont annál nagyobb rombolást visz véghez. :o( A kedves kakukkfüvemre hányják a földet, ráülnek az oregánóra, betemetik a snidlinget és a spenótot, letörik a levendulát, körbeássák az épp növésnek indult bazsalikomot, mert ők MINDENHOL szagnyomot találnak. :o( A szikladarabok (a tudatalatti zen-kert érzet keltésen kívül) is egy az ebek ellen folytatott reménytelen küzdelem jeleiként fekszenek a gyökerek fölött, de mindhiába. Úgy fél órája megint ez a kép fogadott:
A dráma kedvéért mozgóképben is:Úgyhogy joggal mondom, most épp olyan vagyok mint a kiskertem, feldúlt. Bár ez az érzés majd csillapodik. Ha mégsem, akkor majd ha jöttök hozzánk látogatóba, és a kapuban nem fogad két csaholó eb, ne nézzetek rám kérdőn, mert úgysem árulom el, hogy abban a gödörben fekszenek, amit maguknak ástak... ;o)))
12 komment:
Pedig erről is a vakond tehet. Mert a kutyák meg akarják fogni. Nálunk amíg átjárt a szomszéd kutyája (és kikaparta a rózsaszín rojtos és a fekete tulipánjaimat meg a kockás liliomokat a lótetű után vadászva, ami ott élt), addig nem volt vakond. Megjavítottuk a kerítést, visszajött a vakond. :o)
Nálunk a macska a paprika/paradicsom palántákat tekinti esküdt ellenségének és írtja is őket rendesen. Lesből rájuk ugrik, és addig cincálja, míg talál rajtuk fogást.
Levendulát és mentát pedig évek óta mindig ültetünk, de sose kel ki :(
A kutyák és vakond által leginkább súlytott területről ma evakuláltam a növényeket, a kakukkfű maradványait kapásból egy cserépbe, hátha még életre kel...
Altair szerintem a vakond is a lótetű miatt jött. :oD Nem?
Bergamott én a mentát tavaly vettem cserépben, olyan kis satnya volt, azt hittem meg se marad, idén meg megtáltosodott, hatalmas, erős és kiirthatatlan, amerre terjed a gyökere mindenütt kihajt, szóval csak egyszer kell rááldozni. A levendula kicsit kényesebb, a virágboltboltból hoztam/kaptam ahol dolgozom, szintén cserépben, és azt hiszem nem kockáztatom majd a kinti teleltetést, inkább idebent a verandán. :o)
Nekünk eredendően volt valamilyen menta a kertben. A ház előtt van, csak reggel süt rá a nap, délben-délután már árnyékban van és komolyan kiírthatatlan. Nem mintha szeretnénk kiirtani. :o) Legjobb, ha olyantól kérsz egy cserépnyit, aki a kertjéből veszi ki, mert amit mi adtunk másoknak még cserépben is megmaradt.
De-de! A vakondokunk is a lótetvünket szeretné. De a vakondtúrás nem is zavar. Nincs veteményem, a fűben meg elgereblyézem a béna kis halmait, azt annyi. A virágoskertbe meg nem jön, szerintem túl közel van neki a házhoz.
Az én kakukkfüvemet Jeti kapálta ki. ;o) Elfelejtette, hogy többször is mondtam neki, hogy az ott a szőlő alatt kakukkfű. Bezzeg a fehérüröm jól felismerhető, csak azt meg utálja, ha teszek a csirke vagy a nyúl hasába...
Zen kert csodálatos lett :))
de a mozgókép számomra felért egy hororr filmmel!:O
hihi bubi :)))) nem semmi a kutyák , de arra nem gondoltál hogy ők ugy érzik valahogy nem jó ez a zen? a video haláli :D :D (amugy megértelek biztos dühitő) de mivel nem velem történt ezért tessék megengedni hogy nevessek rajt :D kuttyod egy született ásóbajnok specialista :D
puszaaa
Csatlakozom Goczyhoz. De csak megmosolygom a kuttyokat, nem kinevetlek ;) Kerítsd el a kiskertet! Nem kell több, mint egy 30-50 centis kerítés, ami akár léc is lehet (annyifélét kapni már és szépek, illenek a kertekbe), aztán nem mennek oda a kutyák. :)
Legszebb öröm a káröröm, no igen. :o)
de barikám, a 6 kishöri ezen messze túltesz!!!! :oDDD
hihihi Bubikám, bocsáss meg, de nagyon vigyorgok. idő múlásával, helyzet megoldódásával te is fogsz ám:)
csók!
Hát ha az is megoldódás, hogy kidöglöttek a növények a sok kikaparástól és újraültetéstől, akkor megoldódott. De még sok sok időnek el kell telnie, hogy szívből vigyorogjak, egyelőre csak egy keserű mosoly ült ki a képemre. :o) No de azért nem tragédia ám ez az egész, hisz csak növények, pótolhatók.
Mi is pont 2 hete voltunk vakondtámadás alatt és a kis kotorékebünk 1 héten át szántotta kertet a vakonddal közösen, fél méteres gödröket ásott, elől elhalálozott a teljes virágágyás, jónéhány luk van a gyepben, hátul is aknamező. Ebben az évben már tuti nem regenerálódik teljesen.
De végül közös erővel becserkésztük a vakit és átköltöztettük a patak túloldalára -a gyerekek nagyon élvezték a vakondozást, van is pár kép róla az Aprónép blogomon.
Én mindenesetre jobban élvezem, hogy már nem kell reggelente rettegve kinéznem az ablakon, hogy hol vannak az újabb gödrök. :)
El vagy veszve? :D
Megjegyzés küldése