Pages

bubi blues - második rész

Ez a rész a gyerekekre vonatkozik.
Beteg a csillagvirág. Ugye írtam már egy postban, hogy kezdődött Hanna takonykórjával, aztán jött Bence hangszálgyuszija. A nagyfiút sikerült is egy hét után kikezelni, de következő héten Hanna is antibigyót kapott a még mindig nem múló takonykórra. Kiszedtük becsülettel, szívtuk az orrát, pedig hogy sírt mindig, a dokink minden utasítását végrehajtottuk/betartottuk, sós vizet párologtattam a szobában, mikor aludtak... Úgy is tűnt, hogy javul az állapota, végre nem szörcsögött az orra, erre föl elkezdett nagyon csúnyán köhögni. Megint doki, megint antibigyó és Hedelix a köhögésre. Mit mondjak, kezdek félni, és aggódom, de nagyon. Kicsit megrengett a bizalmam a második gyerekorvosunkban is, mikor másodszor is fölírta ugyanazt az antibigyót, és különben sem volt valami magabiztos és bizalomgerjesztő. Azt, hogy szoptatott babának elméletileg nem is szabadna betegnek lennie én is tudom, inkább azt mondaná hogy gyógyítsam meg...
Ha ez kevés lenne a lelki válsághoz, jön a további aggodalom és kétség, mely abbeli bizonyosságomat kezdte ki, hogy jó dolog az ovi. Mert valószínűleg Bence hozta haza ezt a rohadt kórt, amiből nem bírom egyszem bukta-budhámat kivakarni. (Igaz elejétől sejteni lehetett, hogy Hanna lesz a családban a gyengébb immunrendszerű, ő az oltásokra is erősen reagált.) Érdekes tény az is, hogy Bence újabban bepisil éjszakánként. Nem mindig, de sokszor. Azon töröm az okos fejem, ez mennyire áll összefüggésben a "nem akarok oviba menni" reggeli halk fölszólalásaival. Meg az, hogy mióta ovis nem hajlandó máshol elvégezni nagydolgát, csak itthon a kék bilin... Ez utóbbi akkor a legkínosabb, mikor épp utaztunk x kilométert, hogy egy szép napot töltsünk szeretteinkkel, ismerőseinkkel, barátainkkal, és a megérkezést követően bejelenti a csemete, hogy menjünk haza, neki kakilni kell. Mit lehet ilyenkor tenni? Lila fejjel visszapakolni a családot az autóba és hazaindulni. Mégsem várhatom el a gyerkőctől, hogy egész nap visszatartsa az ingert...A kedvenc bili magunkkal cipelése se megoldás sajnos, mert a helyszín is fontos. Szóval jó dolog az ovi?

6 komment:

Perec írta...

Niki szopis babaként (is) rengeteget volt beteg, szóval nem tudom én sem hogy van ez...
Most is beteg, amit valószínű hogy a bölcsiből hozott haza, úgyhogy megértelek nagyon!
Gyors gyógyulást Hannusnak!!
Bence kék bili függősségre remélem nem tart sokáig!:)

goczyka írta...

Jobbulást törpéknek :D
Itt egyik csajnak 1 hós volt a babája és anyatejes, mondták neki , nem fogja elkapni a nagytól. És mégis elkapta :( Szóval az anyatej se véd mindentől :( meg ha már mellette mást is kajál.
Én nem bántam meg,hogy Vivi 4 évesen ment oviba, de ezt már mondtam :D
pusssz

Névtelen írta...

Szia!Szerintem az ovi jó dolog:))Akármikor megy a gyerkőc közösségbe ha 2 évesen ha 5 évesen átesik ezeken a szarságokon,de elvileg minél idősebb a gyerek annál erősebb az immunrendszere.De ezt sem lehet általánosítani..nekem Dávid pl tök ritkán beteg tavaly 3 napot hiányzott az oviból,ha valaki nem olyan ellenálló akkor meg 2 hetente beteg:(De elvileg ha beteges is kb fél év alatt megerősödik és ellenállóbb lesz(ezt a dokinénink mondta)
Bilitéma meg hú az szívás...talán majd "kinövi"

bubi írta...

A fő bajom ezekkel az oviban összeszedett szarságokkal, hogy Hanna issza a levét. Ehh, na majdcsak erősödik ő is, vagy nemtom...

Névtelen írta...

Igen,tudom tavaly Áki is itta azt a bizonyos levet,de már erősebb mint a nagytesó nélküli kortársai:))

bubi írta...

Akkor jó, ez biztató. :o)))

Összes oldalmegjelenítés


Rendszeres olvasók