bubi blues

Le kell írjam, hátha megtörik az átok...

Mostanában nem túl rózsás a helyzet felénk. Igaz főleg az anyagi oldalról van szó, de ugye az azért kihat mindenre. Azok a piszkos anyagiak! Kezdődött az egész nyár elején, mikor jöttek a szülinapok, meg eleve a jó idő, és többet engedtünk meg magunknak, mert miért ne, hisz belefér, gondoltuk. Lett egy kendő, egy drágább gatya, egy Iron Maden, gyerekszülinap, ez meg az... Aztán elveszett a fényképezőgép, jött egy lakodalom, kapásból utána ovikezdés... Szóval nem érdemes sorolni, lényeg, hogy a helyzet napról napra rosszabb. Még szeptemberben bíztunk benne, hogy októbertől majd jobb lesz, és akkor már talán egy új fényképezőgép is belefér, de kutyfül. Ami jó dolog történt, hogy közelebb kerültünk a költözéshez, mert úgy tűnik találtunk vevőt a házunkra(!), de ez is hozott magával egy nagyobb rosszat. Ugyebár a szegény embert még az ág is húzza, meg persze saját egója, mikor nem tud lemondani igényeiről... Szóval kiderült, hogy juhhhéjjjj, elkel a ház (remélem most már nem kiabálom el), viszont akkora adót kell fizetünk az eladásból, hogy... Istentelenül sokat, főleg egy magunkfajta embernek. És mielőtt még ezt megemészthettem volna, meghalt a számítógép. Nem egy nagy tragédia, de ugye az igények, a függőség, hát mitmondjak, hiányzott. Ha egyszer megszokja az ember, hogy az információ, a kapcsolatok, a zene, a filmek, a fényképek karnyújtásnyira vannak, nehéz megbirkózni a gondolattal, hogy nincs többé. Hát kis költői túlzással élve az idegösszeroppanás szélén álltam, mikor a szerelő közölte, hogy talán mehet a kukára az egész cucc. Végül is aránylag szerencsésen megúsztuk, mert többszörös belsőszerv átültetéssel megmentették a gépet. De a pénztárcám most is ég.
De hát minek úgy élni, hogy ha nem bízunk a szebb jövőben? Azért azt mondom, hogy nem csüggedek, szomorú a helyzetünk, de nem szégyen! Én hiszek abban, hogy a sok rossz után majd egy nagy jó következik... :o)