Nem más az egész, mint egy-másfél órás üresjárat, amikor nem tudok mást csinálni, mint hogy:
a) ülök az sötét szobában, és arra koncentrálva, hogy a türelmemet el ne veszítsem ismételgetem a mássz vissza, csendesedj el, tedd le a fejed frázisokat...
b) fekszem a lány mellett, és erősen próbálok nem elaludni (mert még dolgom lenne) végül úgy sem sikerül és összetörve ébredek éjféltájban
c) próbálom elmagyarázni a fiamnak, hogy csak azért fekszem a húga mellé, mert egy hisztis liba és jobb a bajt megelőzni, nem pedig azért mert esetleg jobban szeretem, közben néha átmegyek hozzá, majd gyorsmenetben húzok vissza a már fentebb említett okok miatt a
Szóval, ahogy mondtam nem szeretem, és nem, bakker nem maradnak egyedül a szobában, mert rohad viccesnek találják a kiszökdösést, még mikor leordítom a fejüket, akkor is. És a fejek leordítását is utálom. Pont.
Szeretnék inkább békés és kiegyensúlyozott lenni.
2 komment:
Valamiért azt hittem csak a más gyerekének altatása ennyire fárasztó. Amikor már elviekben aludniuk kéne még megy a műsor: szomjas vagyok, pisilni kell, olvassál még, énekeljél, anya nem így szokta, félek a sötétben, stb. Elég fárasztó, hát még, ha mindennapos program.
Köszi a megértést, komolyan jólesik. Most pedig megyek nekigyűrkőzni egy újabb estének.
Megjegyzés küldése