Boci-hidea

Virágüzletben dolgozni szép, sőt annál is szebb, de nem mindig könnyű. Pedig most nem arra gondolok, hogy fárasztó, se nem arra, hogy némelyik vevő még ennél is fárasztóbb, sőt a főnökre sem gondolok, hanem azokra a napokra, amikor új áru érkezik, és az elsők között vehetem szemügyre a legszebb növényeket. Ennek ellenére általában egész jól bírom, hogy ne vegyek meg mindent, mondhatnám a pénztárcám besegít, megelégszem azzal, hogy a boltban körülvesz a szépség. Azért akadnak kivételes napok.

Ilyen volt az a szombat délután, amikor az anyáknapi készülődés tovább benttarott engem is, és volt szerencsém találkozni a boci-hideával, a (számomra) legszebb phalaenopsis-szal amit valaha láttam. :o) Szerelem volt első látásra, talán azért, mert más mint a többiek, elegánsnak tetteti magát, de akkor is egy tehén a többiek között. :oDDD

Két napig győzködtem magam, hogy nem vehetem meg, majd hétfőn mikor tudatosult bennem, hogy ha nem az enyém lesz akkor valaki más veszi majd meg, megtörtem. Így aztán -gondolom már mindenki sejti- tegnap este az ÉN ablakpárkányomra költözött ez a szépség:

:o)