hümm-hümm....

Hát az átalvós éjszakából, mint azt előre sejtettem nem lett szokás. Na de üsse kavics,még így az "egyszer kelünk éjszakánként"-tal se állunk rosszul. Viszont az esti elalvás... Még nem jöttem rá a titok nyitjára. Bencét ugyanis anno nem kellett altatni,csak megszoptatni (később tápi) és be a kiságyba. Pusszantás és már aludt is. Néha már a pusszantás előtt. :o) Tudom,nem lehet minden gyerek egyforma,mert az uncsi lenne,de akkor legalább csomagolnának melléjük használati útmutatót. Hol is kell panaszt tenni ilyen ügyekben? Na mindegy... Hanna esetében, ahogy azt már említettem az "esti altatás" című bekezdést olvasgatnám szorgosan. Mert jelenleg úgy állunk,hogy sehogy. Megfürdetem,majd az öltözködés közben kialakult éktelen visítást IS szüntetvén betömöm a száját cicivel. Jóllakik és tovább semmi. Ahogy anyu mondja,néz mint a gyík. (Hogy miért pont a gyík jut eszébe róla...?) Ringatom,babakocsiban tologatom,de legnagyobb buli az ún. monstre szopizás -bár ez se válik be mindig- amikor is: Jobbcici míg elalszik-be a kiságyba-jé,felkelt. Balcici míg elszundít-kiságy-ejjha,már megint felkelt. Jobbcici-kiságy-kutyafáját!felkelt! Balcici-kiságy-hogy az a... felkelt!!! Jobbcici... míg aztán egyszer csak ő is ráun anya kínzására és elalszik. Hajnali 5-ig kb. Akkor megint szopizunk,és optimistán nekilátok újfennt altatni,abban a reményben,hogy amíg a többiek ébrednek,még szundítunk mi is egyet. De hát Hannus cseles bubilányka,csak akkor alszik el, mikor már én már lemondok a további pihenésről. Igazsághoz tartozik az is,hogy egy ideje tervezgetem,hogy kilóim szaporodása elleni küzdelemben bevetem a lépcsőzés titkos fegyverét,és Hanna ebben nagy támogatóm,kiveri úgy az álmot a szememből,hogy már tényleg csak a szilárd elhatározás hiányzik a fogyáshoz. :o) És amíg az nem lesz meg marad a kelő nap fényében való vasalás. Csodálatos dolog,ajánlom mindenkinek,aki nem tud aludni!