... a lányról.

Két copf, két hónap, kétóránkét két ősz hajszál, és legalább két idegrost elveszítése...
Ez van mostanság. Gondolkodtam is rajta, hogy lehetne föltalálni a "kijelzős" gyereket. Milyen egyszerű is volna, csak meglesném mit jelez, és máris tudnám mi a teendő. Másik ilyen forradalmasító ötletem a: "vízórát a cicire!" (vagyis tejórának neveznék...). Igaz ennek van egy alternatívája a mérleg, de az nincs minden háztartásban. Na de mivel mindkét nobel-díjas ötletem csak elméleti, marad a találgatás. Ez van nálunk is, próbálom megfejteni miért visít egyszem bubilányom szinte nonstop, mióta betöltötte a két hónapot... Nem értem mi baja, már arra is gondoltam kevés a tééééj, és esetleg szegényem éhségében ordítja szét a fejét. Mert: ha dajkálom sír, ha leteszem sír, ha szoptatom - és ez a legfurább - egyszer csak elengedi a mellem és nekiáll visítani evés helyett (???), ha nem szoptatom akkor is sír. Megváltás jelenleg a délutáni séta, mert azt legalább végigszunyálja. :o))) Ki is spekuláltam, hogy holnap összerakodok az erkélyen, és délelőtt is élveztetem vele a friss levegőt. Legalább is remélem, mert az ilyen szépen eltervezett "levesekbe" mindig beleköp valaki. Előfordulhat, hogy Bence nem engedi kirakni a hugit, vagy a hugi nem fogja annyira jónak tartani elképzelésem... Na de csak holnap látjuk meg, hogy alakul a holnap. Bárhogy is lesz, azért remélem ez a bömbölde-korszak mihamarabb végetér, mert nehéz... (De tudom lesz jobb is. :o))) )