Hát most rövid leszek,de nem bírom nem leírni bánatom. Ahogy kedves barátnőm (remélem,hogy mondhatom,hogy barátnőm :o) ) mondta tegnap,egy év múlva jó lesz majd visszaolvasni,hogy milyen volt,amikor szívtam...
Azért ez kicseszés valamilyen szinten,hogy az első gyerek nyugis,nem sírós,jó alvó,stb. Egy olyan után a szülők bátran vállalják a másodikat,hisz ez gyerekjáték volt eddig is,miért ne bírnánk kettővel... Hát itt van. Anya nesze neked,aludtál volna míg lehetett,most már én parancsolok. Hogy teljes legyen az öröm,Bencétől se számíthatok sok jóra,ami az esti alvást illeti. Hisz délután 4kor a szennyesládára dőlve,félig állva aludt el,nem sokkal hét előtt ébredt... Fogok én ma még "Uram,adj erőt.." kezdetű fohászban összeomlani ma éjjel... :o)))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Összes oldalmegjelenítés



2 komment:
Bubi! ez nagyon jó!!! mármint az egész blog, nem a nemalvás :( tudom miről beszélsz, csak nekem az első és ezért valószínűleg az egyetlen egyem ilyen :)) köszi hogy kitettél, és hogy olvasol nagy pusszantás, remélem meggyógyultatok!!
De a legjobb a napján bubi ,a tréfa :))) 364 legyen simán jó, de nem gondolog ,hogy ugy meg túl unalmas lenne?:))pusssz Kriszti
Megjegyzés küldése