... a fiúról.

Akit tuttesz nem felejtünk itt, ha egyszer költözésre kerülne sor. :o)))
Hát szegénykém ő sok mindennek issza meg a levét mostanság. Ma is megérdemelném simán a legrosszabb anya című kitüntetést a türelmetlenségemért. Meg kell hagyni ő is tesz róla, hogy elérjem tűrőképességem határait. Pl. amikor megmutatja nekem, hogy a tűzoltók hogyan oltják a tüzet. (Bevesz egy kis teát a szájába, és kiköpi - szerinte így. :o))) ) Vagy amikor rugdossa a lift ajtaját, csak mert két fiú beszállt előttünk... De amikor ésszel fogom, hogy csak fáradt már nagyon, azért csinálja amit csinál... Ehh, hát nem vagyok büszke magamra. Pedig...
Nagy lépésekkel haladunk előre. A cumit tegnap nagyon hiányolta még, de ma pl. már csak egyszer említette, akkor is csak olyan összefüggésben, hogy sétálni nem visszük. Amire én azt válaszoltam, hogy: De neked már nincs is cumid. - és ezzel le is zártuk a témát. Az én nagy fiam... Pedig alig több mint 24 órája egyáltalán nem voltam meggyőződve róla, hogy jót teszek neki azzal, hogy nem adom már vissza. De talán nem is ártok. Ugye??? A másik nagy dolog, pedig az, hogy mostmár kezdem hinni, hogy Bence is lesz egyszer szobatiszta. Történt ugyanis, hogy reggel nem kért pelenkát, de később bepisilt a nadrágjába. Akkor apa, mondván úgy is meleg van csak bugyit adott rá tisztát, melegítőnacit nem. Ezután pedig addig biztattam Bencét, míg rájött egyedül is le tudja húzni a bugyiját, leülve a bilire csurrant egyett, majd föl is öltözik. :o))))))))))) Ez olyan jóóóó!!!!! Annyira élvezte a dolgot, hogy mindenkinek bemutatta új tudományát. Csak meg ne unja... :o))) És van egy harmadik dolog is, este fürdetés előtt minden felszólítás nélkül elkezdett egyedül vetkőzni. Nem tudom, mi váltotta ki belőle ezeket, de büszke vagyok rá nagyon!!! Másrészt, ha szentimentális énemet veszem elő, szomorú is a dolog ( na nem olyan haláli komolyan!!!), de ez azt is bizonyítja, hogy megállíthatatlanul nő az én kisfiacsom, aki nemrég még icipici baba volt. "Holnapután" meg eléri a kamaszkor, és mi, a szülei majd cikik leszünk neki. De bízom benne, hogy ha azt is kinövi - mert miért ne nőné ki :o))) - megint számítunk majd neki. Remélem ha erre gondolok, könnyebb lesz még odaadóbban szeretni, kiélvezni minden pillanatot és olykor, ha a szitu épp úgy hozza fékezni magam és megtartani öruralmam. :o))) Elalvás előtt gyakorolhattam is ezt még kicsit, ha nem lett volna a mai napra elég, mert hát egy mindenre kíváncsi kétésfélévesnek hiába mondja az ember, főleg az anyja, hogy pohárból fekve nem lehet inni. Csakazért is ki kell próbálni, anya meg aludjon ahol akar, mert naná, hogy az ő fekhelye lett vizes. :o))) Annyi baj legyen, nagyobb bajunk is volt már, a magyarázat után, miszerint miért is nem volt ez jó dolog kapott egy nagy csókot, utána pedig végre elaludt. :o)))))))))